2016. április 15., péntek

Stephen King - Rémálmok bazára

Író: Stephen King
Cím: Rémálmok bazára
Kiadás éve:2016
Kiadó: Európa 
Terjedelem: 736 oldal
Értékelés: 5/5
Fülszöveg:
Harmincöt évvel az Éjszakai műszak című novelláskötete után a hátborzongató történetek nagymestere új elbeszélésgyűjteménnyel lepte meg Hűséges Olvasóit. 
A Rémálmok bazára húsz, kötetben korábban nem közölt történetet tartalmaz, s King mindegyikhez rövid bevezetőt írt, amelyben feltárja az írások születésének körülményeit és a maga személyes motivációit. 
A történetek között izgalmas kapcsolatok, közös vonások fedezhetők fel: erkölcs, utóélet, bűntudat, mit tennénk másként, ha a jövőbe látnánk vagy éppen kijavíthatnánk a múltban elkövetett hibáinkat. Némelyik novella szereplője az élete végéhez közeledve felidézi bűneit és vétkeit; mások ráébrednek, hogy természetfeletti képességekkel rendelkeznek; és vannak, akik vesztükre egyenesen az ördöggel paktálnak. 
King kirakodóvásárában igazán változatos a kínálat egy autónak látszó szörny (à la Christine), egy ember, aki gyászjelentésekkel gyilkol, egy e-könyv-olvasó, amely párhuzamos világokra nyit ablakot, és persze az örök favorit, az emberiség végpusztulása… Minden olvasó megtalálhatja itt a maga kedvencét de a szerző figyelmeztet, hogy a portékáját óvatosan kell kezelni, mert a legjobbaknak foguk van.

I shoot from the hip and keep a stiff upper lip.



Maradjunk annyiban, hogy Stephen King, már a bevezetőjével megnyert magának. Tudja ő is, én is; régi ismerősök vagyunk már, és bizony felkészülten indulunk erre az újabb közös utazásra, de azért még az orrunk alá dörgöli, hogy ez a húsz novellát tartalmazó kötete, tényleg visszaköszön majd rémálmainkban. Milyen kedves, nem igaz...?

Úgy terveztem, hogy majd a végén egy nagy összefoglalóban szépen leírom aprócska gondolataimat, és érzéseimet erről a terjedelmes könyvről, de sajnos lehetetlen próbálkozás. Minden egyes történet annyira egyedi, és annyira magával ragadó, hogy külön-külön is említést kell tenni róluk. Szóval készüljetek, ez hosszú bejegyzés lesz.

(Zárójeles megjegyzés: Minden novellácska előtt van egy pár oldalas kis összefoglaló, hogy hogyan, milyen körülmények között pattant ki a fejéből az ötlet, aztán hogy érett meg egy ütős kis történetté, ezzel még jobban felcsigázva érdeklődésünket.)

1. 81-es mérföldkő
67 oldal (15-82.)

Rögtön az első szösszenettel pofán vagyunk vágva. Ahogy olvasni kezdtem, gondolatban - a bevezetőnek köszönhetően - teljesen más befejezést, és úgy egészében más irányt képzeltem a végére, úgyhogy meglepetésként ért a valóság. Olyan viccesen hangzik egy ilyen történetre úgy hivatkozni, mint valóság. Adott egy unatkozó kis srác, aki kalandra vágyik, adott egy elhagyatott autós pihenő, ami felfedezésre vár. Egyértelmű, hogy felfedező útra indul, aztán - ahogy mi azt elképzeljük - adott, hogy ez a fiúcska bizony nagy bajba kerül, de ismerve King novelláit, nagy és fordulatos csattanó közepette megoldódik az ügy, és mi elégedetten dőlünk hátra.
Aha.
NEM.
11 éves kalandorunk talál egy üveg vodkát, amit meg is kóstol, majd kivonja egy kiadós szunyóka keretein belül magát a továbbiakból. Nem gondoltad volna, mi? Én sem.
Az elhagyott pihenő parkolójába begördül egy sáros, rozoga kombi, Ford, vagy Chevy, ki mondhatná meg, még rendszám sincs rajta, és máris felkelti néhány nyugodtan utazó, mit sem sejtő - ahogy King fogalmaz - irgalmas szamaritánus figyelmét. Mert ugye, mindig vannak ilyen emberek, akik zokszó nélkül idegenek segítségére sietnek.

"Ha az ember egyszer elkezdi bekajálni a szart, fennáll a veszélye, hogy megszokja az ízét."


Itt kezdünk rájönni, hogy bizony a koszos-mocskos-sáros autóé a Főgonosz szerepe.
Jön néhány ember, akik a "bajba jutott" autós segítségére sietnek. Szerencsétlenségükre. De hogy mi történik velük? Nem szeretném lelőni a poént, ezért csak annyit árulok el, hogy bizony az édesdeden szunyókáló hősünk, még színre lép.... aztán leesik az állatok. Én még mindig azon vagyok, hogy becsukjam a számat.


2. Prémium Harmónia
14 oldal (87-101.)

Annyira felcsigázódtunk az első novellától, hogy egy kicsit vissza kell venni a löketből. Már. Most. Az. Elején.
De ennyire??????? Úgy néz ki, igen.
Adott egy házaspár, akik tíz éve élnek együtt, és civódnak. Semmi extra nem történik körülöttük, egy unalmas, forró napon autóba ülnek a kutyájukkal, és vásárolni indulnak. Piszkálják egymást, megállás nélkül. Nem tűnik érdekesnek a dolog....

A történet lényege, az egyszerűségében rejtőzik, és bizony megtanítja, hogy mennyire fontos tud lenni az a személy, akivel együtt élünk, és nap, nap után leüvöltjük valami hülyeség miatt a fejét, aki aztán ezt úgy viszonozza, hogy kétszer annyi szemétséget vág a fejünkhöz, de persze mi tudjuk, hogy úgy is nekünk van igazunk. Aztán amikor valami váratlan történik, rájövünk, hogy végül is oka van annak, hogy őt választottuk, és a sérelmeink mögött meg kell látnunk a másikat. Mielőtt késő lesz.

3. Batman és Robin hajba kap
18 oldal (105-123.)

Batman egy öregek otthonában él, és Alzheimer-kórban szenved. Robin minden vasárnap elviszi ebédelni, és Bat bácsi, mindig rácsodálkozik, hogy milyen jó ez a hely - voltunk már itt máskor is? Persze, hogy voltak. Mindig itt ebédelnek. Szigorúan csak kettő után, mert - igaz, hogy az öreg pelenkát hord, de büdös, ha belecsinál - olyankor szinte üres az étterem. Hazaúton egészen tiszta pillanatait éli, és rájön a nosztalgia. Csak egy pillanatra tereli el Robin figyelmét, de az elég, hogy balul süljenek el a dolgok. Robin ütközik, egy rossz arcú börtöntetkós, nagyon veszélyesnek tűnő fazonnal, és meggondolatlanul cselekszik.
Batman, még utoljára színre lép, pedig nyolcvanvalahány éves, és nincs eszénél. Ne kételkedjünk az idősekben, ők is okozhatnak meglepetéseket.

4. A dűne
20 oldal (127-147.)

Nem is gondolnánk, egy ilyen egyszerű szó mennyi mindent magába tud foglalni. A dűne tipikusan az a rövid történet, amit érdeklődéssel, de egy kis szkepticizmussal olvasunk. Vajon mi sülhet ki ebből? Biztos érdekel ez engem? A választ gyorsan megkapjuk. A történet egyszerre bizarr, gonosz, nagyon gonosz, és öreg főszereplőnk miatt vicces is. De inkább gonosz. 

Az a típusú elbeszélés, aminek jó kis folytatást tudnánk elképzelni, akár egy több száz oldalas regény formájában is. Annyi van benne, hogy nem akarjuk, hogy vége legyen. Annyi megválaszolatlan kérdést hagy maga után, hogy egyszerűen tudni akarjuk a válaszokat.


"Ha az ember megírásuk előtt olvashatja a nekrológokat, egyszerre hihetetlenül hatalmasnak érzi magát."


Kinek a műve az a hely?

Milyen túlvilági kapcsolattal rendelkezik?
Hogy működik?
Hooooooogy? 
Tudni akarom, azonnal!
Kedves Stephen King! Regényt kérünk! Egy jó kis velős történetet, nyomozást, nyakatekert furfangoskodást! Válaszokat!

5. Az a kis görény

55 oldal (151-206.)

Az első oldallal jól meg vagyunk tévesztve. Kapunk egy csúnya, gonosz, nemtörődöm gyerekgyilkost, és magunkban el is könyveljük, hogy hogy lehet valaki olyan kegyetlen, hogy egy kisgyereket öljön meg. 

Aztán megtudjuk a történetét. Ami hihetetlen, letaglózó, és nagyjából üti a 81-es mérföldkő hatásfokát. Szájtátás, és sokk. Baaa.
Egy természetfeletti, gyermek képében megjelenő démon, ártatlannak, és kedvesnek egyáltalán nem mondható csínytevései, hogyan hatnak, úgy egy nyugodt, segítőkész, a közösségért bármit megtenni képes, kedves pasasra, hogy a végén a halálsorra kerüljön? 
Szívesen elmeséli történetét, már csak el kell hinnünk amit mond...

6. A kivégzés

19 oldal (209-228.)

Aprócska kis western történet, egy egyszerű gyilkossággal és kivégzéssel. Annyira egyszerű, hogy meglepődtem. Általában úgy szokott lenni, hogy van egy gyanúsított, aki ellen ott a rengeteg terhelő bizonyíték, és mindenkinek egyértelmű, hogy mi történt. De van az az egy ember, aki kételkedik, aki hisz az ártatlanságban. A tények ellenére is. Az iromány nem tartogat sok meglepetést. Egyszerűen csak kiderül, hogy mi az igazság. De néha ennyi éppen elég.



7. A csonttemplom
10 oldal (231-241.)

                                          "Átkozott élet, ha engem kérdez,

ha nincs min nevetni, nevessen azért is.
Ez az én elméletem, ehhez tartom magam;
Ez a világ csak az okosnak szomorú.
Hol is tartottam?"

Talán ez az egyetlen írás a könyvben, amiről nem tudok érdemlegeset írni. (Bár lehet, a többi sem lett említésre méltó értékelés.) Sosem kedveltem túlzottan a verseket, bár az igazat megmondva nem is igazán mondható versnek, valamiféle átmenet, itt-ott rímekkel. Azért van egy sajátos hangulata, ami kicsit José Saramago stílusára emlékeztet. Hogy miért, ne kérdezzétek. Talán mert folytonos; egy lélegzetvételnyi kis szünetet sem tartottam olvasás közben, csak befaltam az oldalakat. Igaz, összesen tíz lapnyi szövegről van szó, mégis tele van mondanivalóval. Picit álomvilág-szerű, mintha csak egy látomás lett volna, amitől nehéz szabadulni. Próbáljátok ki. 

"Ej, hát nem nagyszerű az élet? Az élet élősdi a

      torokban,
az élet mélység, ami mindenkit elnyel, az élet leves,
és végül mi leszünk benne a zöldség. Kész filozóf
    vagyok, nem igaz?"

8. Morál

42. oldal (247-289.)

Nora és Chad története, igazi tanmese. Ráadásul párhuzamot tudtam vonni a saját életemmel. Egyről a kettőre jutni próbáló fiatal házaspár, egy munkanélküliségtől burjánzó világban. Ha egyikőtök kap egy jó ajánlatot, bizony néha fontolóra kell venni, megéri-e!? A pénz mindig jól jön. Csak az a kérdés, milyen áron. 

Csak egy aprócska, ártatlan csínytevést kell hozzá elkövetned. Amiben van némi kockázat, de persze azért minimális a lebukás veszélye. Csak a tetted emlékével kell tovább élned, és elviselned.
A te házasságod mennyit bír? Belemennél, belemennétek? 200.000 Dollár. Majdnem 60.000.000 Forint. Te is átgondolnád nem? Fontolóra vennéd a lehetőségeidet. Végül is, senkinek sem esne komoly bántódása. Az éremnek mindig két oldala van. Néha érdemes helyesen cselekedni.

"Házastársak közt az egyezségeket nem kézszorítással szokták megpecsételni."

9. Utóélet
16 oldal (293-309.)

Fura azzal indítani, hogy meghalsz. Aztán egy köztes helyre kerülsz, ahol választhatsz, hogy újra éled-e az életed teljesen ugyan úgy, vagy belépsz a másik ajtón, és végleg vége, végre megpihensz. Jó sok kérdés merül fel elsőre. Vajon a hibáimat jóvá tehetem, élhetem az életemet jobban? Lehetek kedvesebb, és változtathatok néhány döntésemen? Valószínűleg nem, mert amikor megszületünk, semmire sem emlékszünk majd. Pedig már legalább tizenötször végigcsináltuk. Szóról-szóra ugyan úgy. Tehát válassz. Újraindítod az életed, vagy végleg lezárod? Ha ilyen döntést kellene hoznom, talán az lenne életem - vagyis nem, hát meghaltam ugye? - legnehezebb pillanata. Olyan súly nehezedne rám, amit nagyon nehezen tudnék csak ledobni magamról. Érződik, hogy King is öregszik. Egyre jobban foglalkoztatja a halál utáni "élet". Aki olvasta az Újjászületést, tudja miről beszélek. Olyan témát feszeget, amire senki nem tudhatja a választ, de azért ő próbál rémisztőbbnél rémisztőbb (Azért valljuk be, rémisztő érzés lehet azzal a tudattal átmenni egy ajtón, hogy újra kezdünk mindent, de nem változtathatunk semmit. Mint amikor beakad a szalag, és ugyan azt ismételgeti.) képeket vázolni, nem is tudom, mi célból, mert biztos nem így szándékozik megnyugtatni magát. Pusztán csak találgat. de én ennek örülök, mert én nem merek találgatni, így viszont nincs is rá szükség. A magokat elég elhinteni, aztán meglátjuk mi nő ki belőle.


10. Ur

85 oldal (315-400.)

Ami legelőször eszembe jut az Ur-ról, az az, hogy Fú gyerekek, ez meleg helyzet volt! Én le vagyok nyűgözve, az egyszer biztos. Óvatosan vezeti fel a történetet, és - annak ellenére, hogy a bevezetőben említi, hogy a Setét Torony rajongók biztos értékelni fogják - totál nem tudjuk mire számítsunk. 

Uncsi vidéki egyetem, uncsi angoltanárának az uncsi szerelmi problémája, meg kell hagyni, nem épp egy izgalmasnak ígérkező elbeszélést enged sejtetni, azt leszámítva, hogy közösen vagyunk felháborodva a barátnőjére, aki nem túl előzékeny, és érzékeny a könyvekkel szemben. Ugye, a mai világban, haladni kell a korral, és e-book olvasót - pontosabban Kindle-t - kell használni, mert az trendi, és még spórolni is lehet vele. De mi van akkor, ha rászánjuk magunkat a vásárlásra, és valami teljesen egyedi ketyerét kapunk? Ami furcsa dolgokat mutat meg, és furcsa dolgokra jöhetünk rá. Ráadásul egy fura torony sziluettje ugrik fel, ahogy belépünk a menübe. Egyszerűen minden FURA. Aztán szépen kibontakozik egy szörnyű tragédia előszele, amit mindenképp meg kell akadályozni - a következmények nem számítanak. 
Ennél a pontnál Jake Epping neve ugrott be, na vahj' miért?
Közben meg annyira izgalmassá válik a történet, hogy a tanárbácsink frusztrációja teljesen átragad ránk is, és százhúszas pulzussal lapozunk a következő oldalra. Nem lehet letenni. Tudnod kell! Tudnod, hogy mi történik! Azt meg főleg, hogy hogy függ össze a Setét Toronnyal!?
Izgalmas novella, annyit mondhatok.


"Úgy vélte, az élet egyik univerzális igazsága, hogy előbb-utóbb valaki mindig fizet."


11. Herman Wouk még él
26 oldal (403-429.)

Mondanom sem kell, hogy ez is egy nagyon beteg kis történet, de sajnos olyan mély mondanivalót nem érzek benne, valószínűleg velem van a baj. Két egyedülálló anyuka, sok gyerekkel. Lecsúszottak, szegények, boldogtalanok. Meg még kövérek is. Az egyikük nyer egy kis pénzt a lottón, hát gyorsan el kell költeni, menő autót bérelni, felpakolni a gyerekeket, és utazni egy nagyot. Naná, hogy elindulnak! Közben az autópálya egyik pihenőjében egy idős költő páros költi el szerény ebédjét, miközben nosztalgiáznak, fantáziálgatnak egymásról, és verseket olvasnak. Idilli kép.
Két nőszemélyünk pedig úgy dönt, némi alkohol nem fog gondot okozni, szóval nekiállnak iszogatni. A gyerekek hátul alszanak. Tökéletes minden. De aztán néma kommunikációval megegyeznek valamin. Amitől nekem leesett az állam. Annyira egyszerű, és frappáns módon oldotta meg King a lezárást, teljesen lenyűgözött. 

"Ha van isten, (…) alkalmanként nagyon is nagyvonalúan viselkedik."

12. Gyengélkedik
 23 oldal (433-456.)

Hiába írja le a bevezetőben, hogy kiszámítható a sztori, nekem totál nem esik le a végééig, hogy mi is történik itt valójában. Hogy honnan jön a patkányszag, hogy miért néz furcsán a portás. Annyira eltereli a férj a figyelmem, ahogy óvja a feleségét, hagyja aludni, kávét főz neki, gondoskodik róla, közben el-elnosztalgiázik, milyen volt amikor elutaztak, közben végzi a munkáját, oktatja a gyakornokokat, ránézésre tökéletes az élete. 
Aztán olyan gyanússá válik minden, de még akkor sem értjük teljesen, hogy mi a gond, hát ez az ember annyira aranyos. Olyan személyiséget varázsol neki szeretett írónk, hogy gond nélkül átver bárkit. Én bekajáltam, hogy minden rendben. Gondolkodtam is olvasás közben, hogy na ebben mi lesz a csattanó? Végül is a szánkba lett rágva, hogy tudni fogjuk a végét, sőt szinte el is várja, hogy kitaláljuk, mielőtt ildomos lenne. Na bumm, nekem tényleg csak a legvégén pukkan a lufi. Bumm-bumm.

"Talán megborulok, kitörik az elmém, mint a tojáshéj, és hullámként ömlik ki belőle a véres sötétség."

13. Blokád Billy

61 oldal (459-520.)

Ez is a hosszabb írások közé tartozik, viszont egyáltalán nem értek a baseball-hoz, így nagyon a körítés, hogy úgy mondjam; nem nyerte el a tetszésem, zötyögősen ment az olvasás. Pedig amúgy egy nagyon helyre kis egyszerű kriminek mondható, ledöbbentős befejezésű, de ennek ellenére érdekes sztori. Csak mivel tele volt ilyen mondatokkal: "Az biztos, hogy nem lett belőle hit and run, így két outjuk volt, és kockán forgott a meccs." egyszerűen nem értettem. Nyilván, ha egy kézilabda meccset részletez ilyen aprólékosan, más a helyzet, de így bizony ezt javarészt csak a tengerentúli rajongók értékelték. (Na, hát Stephen King is megengedhet magának ennyi amerikáskodást, nem igaz?) Szóval ha van közöttetek amerikai sportokat kedvelő rajongó, annak szívből ajánlom, de nálam ez egy piros pont levonás.


14. Miszter Cukifalat

 20 oldal (523-543.)

Na erről a történetről, órákig ódákat tudnék zengeni, de mivel nagyon rövid, és lényegre törő, inkább nem lövöm le a poént. Idősek otthonában vagyunk, két öreg cimbora nosztalgiázik, elmélkednek a halálról, hogy jön el, mi vár rájuk, aztán nyilván egyikük kitalál valami képtelenséget, amit a másik nem hisz el, végül bekövetkezik. Attól kezdve pedig a másik is hinni kezd benne, de tényleg ettől többet nem mondhatok. Nagyon szeretem, amikor a régi időkről nosztalgiázik King, és a bevezetőjében írja is, hogy nem élte át ezeket a dolgokat, de attól mint író, van elég fantáziája hozzá, hogy elképzelje milyen volt. S, mivel ismerjük mennyire hitelesen el tud adni mindent, így én befaltam egy harapással az egészet. Nyami. Finom volt.


15. Tommy

5 oldal (547- 552.)

Mit lehet erről a pár oldalról mondani? Mivel úgy állította be kedvenc írónk, hogy igaz történet, így semmit. De én elhiszem neki, hogy így volt. 


16. A kínok zöld istenkéje

34 oldal (555-589.)

Beteg, beteg, beteg! Nagyon beteg! Na ez igazi King-sztori! Totál elmeroggyant! Teljesen! Engem is leépített. Hú de nem hiszek az ördögűzősdiben, de ezek után, lehet átgondolom a nézeteimet. Húúúú, de beteg! Nagyon beteg! Nem tudok mást mondani. Elmebeteg! Muhahahahahaaaaaaaa.


"Kat MacDonald bekattant. Hallotta is a fejében a kattanást."

17. Az a busz egy másik világ
11 oldal (593-604.)

Megmondom őszintén ezt sem tudom hová tenni. Van némi mondanivalója, az emberi nemtörődömségtől, bár erősen húzódom afelé, hogy a főszereplőnk csak szimplán hibbant. Nagyon jól le írva, olvasmányos, és ez is őrült. 

18. Gyászjelentések
52 oldal (607-659.)

Először nem akartam elhinni. Ez még King-től is kegyetlen. Kicsit elkalauzol minket az írás - pontosabban az újságírás - világába, nem úgy mint a baseball szabályaiba, hahaha, úgyhogy még tanulhatunk is valamit, amellett, hogy kiválóan szórakozunk, és elengedünk olvasás közben egy "asztát", meg néhány "hűhát". Olyan kis unalmasan indul, gyík srác, gyík munkahely. Kinek élvezet egy olyan "hírportálnak" dolgozni, ahol celebeket szidnak, és egyenértékű a minőség a legócskább szennylapokkal? Ráadásul szarul is keres vele az ember. Pont emiatt lesz a bonyodalom. Ki gondolná, mihez tud vezetni, ha az ember ártatlanul fizetésemelést kér a főnökétől. Bosszúból - viccből - megírja előre a gyászjelentését. Csak sajnos a véletlennek köszönhetően a kedves főnök tényleg feldobja a talpát. Mókás nem? Mi is rögtön valami vudu-féle gonosz varázslatra gondolnánk, de hogy ennek az ellenkezőjét bebizonyítsuk, bizony írnunk kell még egy ilyen aprócska jelentést. Ennek egyszerűen nem lehet ellenállni. Zseniális, ahogy King felvezeti, mit él át a srác. Végül is isteni hatalmat kap, hát hogy bírná megállni, hogy éljen vele? Akár a drogosok. Teljesen beszippantja a lehetőség. Csak ugye a tetteinknek, néha sokkal durvább következményei vannak, mint ahogy mi azokkal számolni tudunk. King ismét egy rohadékot alakít, aki szegény srác lelkiismeretével ügyesen kibabrál.

19. Részeg tűzijáték
41 oldal (663-704.)

Tök jól kezdődik, teljesen mint a Dolores stílusa. Valami jó kis szaftos, mocsokkal tűzdelt, pletyka-alapanyagra számítottam. Pedig megtanulhattam volna már, hogy Mesterünknek nincs két egyforma meséje. Hiába a hasonlóság, hiába a hit, hogy fú ez tuti olyan lesz, nem így van. Nincs olyan, hogy untasson minket valami HASONLÓVAL. Szóval ne reménykedjetek ti sem, totál nem olyan mint a Dolores. Tökre nem. Szerencsés srác, szerencsés anya, alkeszok, összetűzés a gazdag szomszédokkal. Ja, amúgy mi is gazdagok vagyunk, mert nyertünk a kaparóson. Szóval tűzijáték háborút vívunk, mert be vagyunk indulva a szomszédokkal, és ennek az a vége, hogy én a rendőrségen kötök ki. Anyuci meg odakint cidrizik, hogy mi lesz. Részletes leírást adok az eseményekről, semmit és senkit nem hagyok ki, úgyhogy a kedves rendőr urak, annyira beleélhetik magukat az események láncolatába, mintha ők is jelen lettek volna. Még a libabőr is átfut rajtuk. Brrr. 
Sajnos csak magamat tudom ismételni, de ismét egy olyan leírást kapunk, ami teljes mértékben lehetővé teszi, hogy elutazzunk Amerika azon kis zugába, ahol játszódik a történet. Hátborzongató. King-nek hála, még időutazásra is képes vagyok. 

20. Nyári mennydörgés
20 oldal (707-727.)

Az egyik legjobb maradt a végére. Milyen kár, hogy nem össze-vissza olvastam. Lehet hamarabb ismerkedem meg vele. Persze hiba lett volna, nem véletlenül ő az utolsó szösszenet. Poszt-apokaliptikus vég, halál és szenvedés, ami persze nem is olyan lehetetlen végül is. Egy két ledobott atombomba és erre szintre süllyedhetünk mi is. A bevezető, enged néhány dologra következtetni, ha picit megdolgoztatjuk a fantáziánkat, de azért annyira nem, hogy lelőjön minden poént. Főleg, hogy semmi poénos nincs benne. 
Elmorzsoltam pár könnyet olvasás közben, mert szívügyeim az állatok, és ahogy a főszereplőnk bánik a fogadott kutyájával, attól kifacsarodik az érzékeny lélek. 
Egy pár napos kis részlet erejéig bepillantást nyerünk egy magányos férfi, egy nagyon öreg magányos férfi és egy korcs kutyus életébe. Ahhoz képest, hogy csak húsz oldalunk van megismerni őket, rengeteget megtudunk róluk, és ez elég hozzá, hogy örökre megszeressük őket. Végül is csak áldozatok, ahogy mindenki. A nagyhatalmak ádáz küzdelmének áldozatai. 
Annyira kidolgozottan osztja meg velünk a részleteket, hogy még én is érezni véltem némi dögszagot olvasás közben. (Persze lehet, hogy csak a szomszéd égetett oda valami borzalmas étket, hahaha.)
Frappáns befejezése van, nem is vártam volna mást. Tökéletes lezárása, egy tökéletes könyvnek. Ugyanis nem csak ennek a novellának, de az összesnek a végére felteszi a pontot.
Köszönöm Stephen King, ismét maradandót alkottál!

Összegzésül, pedig csak annyit tudok mondani, hogy aki nem olvasott még Stephen Kingtől (Jesszus, hogy lehet így élni?!?), az is bátran vegye a kezébe, és gondolkodás nélkül olvasson bele. Veszíteni valója nincs, csak kóstolót kap Mesterünk stílusából, életfelfogásából, karaktereiből, és mellette még jól is szórakozik. 
Ha tőlem kérdezitek, és fel kellene sorolnom a TOP3 novellát a könyvből, az alábbiak nyernék el a dobogós helyeket:
1. helyezett: Ur (De kőkeményen ám!!)
2. helyezett: 81-es mérföldkő és a A dűne fej-fej mellett,
3. helyezett: Gyászjelentések, és a Nyári mennydörgés fej-fej mellett.
Ez is mutatja, nehéz a választás. Ráadásul teljesen biztos vagyok benne, hogy ahányan vagyunk, annyi féle sorrendet tudnánk felállítani, mert ugye egy jó kis mese-bazárt kaptunk, és nincs két egyforma King rajongó sem. 
De azért, ha vitáznánk is rajta, hogy melyik a legjobb, abban egyetértünk, hogy mindenkinek el kell olvasnia, mert biztos, hogy talál benne kedvére való csemegét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése