Kiadja: Fumax
Kiadás éve: 2015
Fordította: Rusznyák Csaba
Értékelés: 5/5
Véleményem:
Vigyázat CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!
Nincs kecmec az író rögtön beledob a történet közepébe. Malorie útnak indul a gyerekekkel egy biztonságos helyre. De hogy mi elől menekülnek nem tudni. Ezután apró kis információmorzsákat kapunk a kialakult helyzetről. Egy kétségbeesett, és teljesen reménytelen életről. Emberekről akik nem tudják mi történik, kik/mik csinálják és mit csinálnak. Látnak valamit aztán pszichopata módon megölik társaikat majd magukkal is végeznek. Elejétől a végéig egyfajta kétségbeesés, és tudni akarás érezhető a cselekményben. Ilyen az ember, amit nem ismer az annál jobban vonzza. Mint ahogy Greg kísérlete is mutatja, illetve Tom és Jules kutyás expedíciói. Illetve a madarak a dobozban, ironikus nem? Az író mintha görbe tükröt mutatna nekünk, mivel a szereplők is egy "dobozban" vannak ahonnan nem tanácsos kimenni.
Komolyan elgondolkodtam hogy Malorie helyében én mit tettem volna? Lett volna akkora lélekjelenlétem hogy a húgom borzalmas halála után útrakeljek teljesen egyedül, terhesen, úgy hogy nem nézhetem gyakorlatilag még az utat sem? Nem valószínűleg, nem. Bár nem tudom mit hozhat ki az emberből az adrenalin. Az biztos hogy próbálkozás nélkül nem adnám fel. Ti mit tennének? Amikor pedig odaérek mi garantálja a biztonságomat? Mennyi az esélye hogy nem halok meg útközben, illetve hogy élnek még épeszű emberek?! Semmi!
De megkönnyebbültem mikor Malorie-nak mégis sikerült.
A házban több ember is van: Tom, Felix, Jules, Cheryl és Don. Majd megérkezik Olympia a szomszédból, aki szintén terhes. Közülük csupán két embert emelnék ki: Tom és Don. Tomot a jósága, eszessége, pozitív gondolkodása, töretlen bizalma és élni akarása miatt. Don-t amiért olyan könnyen befolyásolható, aki mindig negatív, mindenben talál valami kivetnivalót. Egyértelmű melyik a gyengébb személyiség, kivel lesz később probléma. Helyzetüktől függetlenül próbálnak egyfajta rendszert kialakítani életükben, kisebb nagyobb sikerrel.
Majd derült égből valaki kopogtat az ajtón.
Mit gondolsz mikor egy új embert engedsz be a házba? Azt hogy megmentettél egy életet, vagy veszélybe sodortad a többit.
Gary számomra mindig is egy kívülálló őrült marad, bár jobban elgondolkodva igaza is lehet. Azért nem tudjuk felfogni a kint tartózkodó valamiket mert nem vagyunk felkészülve rá. Vagy szimplán nem is akarjuk.
"Ezek szörnyek, véli Malorie. De tudja, többek annál. Ők a végtelenség."
De a titkolózás egy ilyen kis lélekszámú házban, sohasem vezet jóhoz. Malorie kezdettől fogva nem bízik benne,
Ekkor nagyon dühös lettem, mikor a világ gyakorlatilag romokban, szerintem a legtöbb amit tehetünk az hogy segítünk a másikon nem pedig átgázolunk rajta. Ez bizonyítja hogy emberek vagyunk, a tetteink, döntéseink, érzelmeink.
Túlestünk az elkerülhetetlenné, mennie kellett. Várható volt hogy a döntést nem nézi mindenki jó szemmel. Don teljesen elkülönül tőlük.
Elérkezik a szülés pillanata, ezzel egyidőben elszabadul a pokol.
Hogy mi történik? Ha eddig sikerült felcsigáznom az érdeklődésemet, olvasd el, és éld át te magad!
Hidd el egy percig sem fogsz unatkozni!
Kedvenc szereplők: Malorie, Tom, A gyerekek
Kedvenc idézetek:
" Halál. Haldoklás. Pusztulás. Az ég leszakad, az ég haldoklik, az ég halott."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése