2016. június 30., csütörtök

Nick Cutter: A falka

Író: Nick Cutter
Cím: A falka
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Agave 
Terjedelem: 400 oldal
Értékelés: 5/5
Fülszöveg: Tim Riggs cserkészparancsnok minden évben egyszer útra kel egy cserkészcsapattal – úgynevezett falkával – a kanadai vadonba. A Falstaff-szigeten töltendő három napos táborozás, hegymászás és túlélési ismeretek elsajátítása nem csak számára, de a fiatal cserkészeknek is az igazi nyaralást jelenti. Mégis, sehogy sem tud szabadulni az érzéstől, hogy ez az év valamiért más lesz, mint a többi. Valami várni fog rájuk a sötétben. Valami végtelenül gonosz…
Éjszaka érkezik hozzájuk. Ijesztően vékony, zavarbaejtően sápadt és telhetetlenül éhes. Egy kimondhatatlan gyötrelmektől szenvedő férfi, szervezetében valami titokzatos szörnyűséggel, ami gyorsabban terjed a félelemnél. A szárazföldtől elvágva a csapatnak olyan borzalmakkal kell szembenéznie, amelyhez foghatót a tábortűz körül elmesélt legrémisztőbb történetekben sem tudtak volna kitalálni. A túléléshez meg kell küzdeniük a félelmeikkel, a tomboló elemekkel… és végül egymással is.
Nick Cutter részben A legyek urát, részben a 28 nappal későbbet idéző, magával ragadó és feszes tempójú regénye egyenesen a rettegés legmélyére taszít, a sötétség szívébe, ahol a félelem uralkodik a józan ész felett.
„A frászt hozta rám, le sem tudtam tenni. Igazi horror a legjobb fajtából.” Stephen King
„Utazás a félelem és elkeseredettség vad világába… sokáig kísérteni fogja az olvasót.” Christopher Golden
„A falkában nincs megállás. Zseniális és mélyen felkavaró regény, amit nem lehet letenni. Egyszerűen végig kell olvasni.” Jonathan Maberry
„Egyes thrillerektől borzongunk, másoktól libabőrösek leszünk. A falkától kiugrunk a bőrünkből… Cutter vizuális megoldásai súlyosan nyomasztóak és rendesen betalálnak. Nem szégyen csak jól megvilágított, forgalmas helyeken olvasni.” Kirkus Reviews

"Tagadhatatlan tény, hogy mások gonoszsága önnön gonoszságunkká válik, mert meggyújt valami pokolit a szívünkben."

Mondanom sem kell, hogy azért akadt meg a szemem a könyvön, mert King ajánlás van a borítóján. Volt, hogy mellényúltam már ezzel, de ennek a könyvnek az esetén nos... TELITALÁLAT!!!!
Rég nem olvastam ennyire idegtépő, és kiszámíthatatlan horrort. Brutális. Brilliáns.

Óvatosan indít, elhint néhány para-morzsát, de semmi rosszra nem gondolunk. Nem számítunk nagy izgalomra és kavarodásra. Épp csak elhinti a lelkünben, hogy valami készül, és felfokozza az érzelmeket.
Adott egy lakatlan sziget, adott öt tizenéves srác, és egy felnőtt. Maguk vannak, se telefon, se más kommunikációs eszköz. Egyetlen rádió, vész esetére. 
Egyszer csak beállít egy idegen. Csontsovány, éhes, nagyon éhes. Ránézni is elborzasztó. Ahogy beszél, az méginkább. A fiúk kíváncsiak, minden fiú az. Baj van. Könnyű kiszámítani.
Mindenféle hangok halltaszódnak, közben persze megy a rémsztori mesélés, mégis csak éjjel van és cserkészfiúk vannak egy szobába zárva. Mindegyik egyéniség. Mindben van valami. Ez adja a könyv ízét. 
Öt fiú.
Az egyikük tipikus okoska, akit lehet szivatni. Nyilván kövér.
A másik a vezér. Elég ránézned, és bepisilsz. Neki nem lehet nemet mondani.
A harmadik egyszerű, normális, tényleg normális.
A negyedik. Agresszív. Könnyen verekedést generál, hirtelenharagú. Nehéz lecsillapítani. Hármas tudja, hogy kell.
Az ötödik. Csendes gyilkos, komolyan. Az a lelkiismeret-mentes sorozatgyilkos-típus, aki még nem tudott kibontakozni, mert nem voltak adottak a lehetőségei.
Ahogy a fülszöveg elárulja, valami durva kór van kibontakozóban, ami egyértelmű, hogy fertőz. Nem is akárhogy. 
Módszeresen, apránként üti fel a fejét a káosz. Nem is gondolnánk milyen könnyű kibontakozni önmagunkból, és egy teljesen más, emberré - gyerekké válni. A túlélés vezérel. Van akit a kíváncsiság. 
A betegség. Önmagában kegyetlen, és kiakasztó, rágondolok, és fintorgok, és kiráz a hideg. Olvasás közben én is szinte a bőrömön éreztem... a viszketést, megvolt az érzés, hogy kijött a könyvből valahogy, és én is elkaptam. Hihetetlen módon adja vissza mit kell kibírniuk a srácoknak. Öt srác. Meddig tartanak ki egymás mellett? Mikor jön el az a pont, hogy osztódik a társaság? Mikor jön el az, hogy olyat kell tenned, amitől elsírod magad, de megteszed? Aztán emészt a bűntudat. Feltéve, ha van olyanod. Mire vagy képes a túlélésért? Azt hiszem, én elsőként haltam volna meg a csapatból. Inkább, minthogy ennyi szörnyűséget csináljak, és éljek át. 
Nem szeretnék részletes leírást, ez egy olyan könyv, amit OLVASNI KELL, és átélni minden pillanatát. A vége sokkoló. Az egész sokkoló. Imádtam. Ahhhhh. Csak ne találkozzak Ötös sráccal. Soha. 

"Mikor a világ az ember szeme előtt darabokra hullik, a legtöbb esélye akkor van, ha felállít néhány egyszerű feladatot, és arra koncentrál. Míg azokon a feladatokon dolgozik, esélyt ad az agyának, hogy megbirkózhasson a helyzettel. Ha túl tud jutni a kezdeti sokkon – a halál és a hirtelen elszigeteltség sokkjain –, talán majd eszébe jut később egy jobb terv."

2016. június 20., hétfő

Calia Read: Elborulva

Calia Read: Elborulva
Sorozat: Fairfax 2.
Kiadja: WOW
Fordította: Dudás Éva
Oldalszám: 360

Fülszöveg:

Azt mondják, Victoriának hívnak.
Azt mondják, huszonhét éves vagyok.
Azt mondják, hat hónapja vagyok a Fairfaxben.
Azt mondják, a férjem meghalt, és nincs gyerekem.
De hát Wes szinte minden éjjel meglátogat, és Evelynt egész nap a karomban tartom.

Azt mondják...azt mondják...azt mondják...
Én meg azt mondom, itt az ideje, hogy kibogozzam a múltamat és kiderítsem az igazságot.

A nagy sikert aratott Szétcsúszva című regény szerzője, Calie Read ismét a Fairfax egyik lakójának történetét meséli el, a tőle megszokott, rejtélyekkel és feszültséggel teli módon. És a végén itt sem marad el a hihetetlen, mindenre magyarázatot adó fordulat.



Véleményem:

Fantasztikus, hátborzongató, izgalmas, ez mind egyszerre.
A cselekményszálak és maga a történet hihetetlen jól fel van építve. A szereplők mind ott vannak ahol kell lenniük. Calia kegyetlenül keverte a lapokat. Néha még én magam sem tudtam hogy mi a valóság.
Nem véletlenül ezt az idézetet választottam a képhez. Mivel szerintem nagyon is fedi a valóságot. Ha jobban belegondolunk már maga a viselkedésünk is, vagy ahogy másokhoz viszonyulunk.
 Illetve a rengeteg ítélkezés. Hányszor mentél el az utcán egy ember mellett úgy hogy azt mondtad rá "Úristen. Ez őrült." vagy "Ez tiszta bolond".

Victoria életében hatalmas törés áll be. Nem emlékszik semmire, nem ért semmit.
Mindenki azt mondja neki hogy a férje meghalt, pedig minden este meglátogatja.
Hatalmas szemfényvesztés. De ki képes ilyesmire, és miért akarják elhitetni vele hogy megőrült?
Mi a helyzet a kisbabájával? Mekkora törés kell az ember életében ahhoz hogy nem látja a valóságot, vagy az agya csupán nem tudja feldolgozni azt.
Lépésről-lépésre haladunk, azonban mihelyst kapunk egy kis információt a kérdések mintha megduplázódnának.
Honnan veszed észre hogy egy ember hirtelen megváltozik, vagy miért nem veszed észre?
Mert te magad is el akarod hinni amit látsz.

Néhány dolgot még magamban is ki kell bogoznom, szóval ha végeztem vele hozom mire jutottam. :)


2016. június 12., vasárnap

Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr

Író: Szergej Kuznyecov
Cím: Pillangóbőr
Kiadás éve: 2013.
Kiadó: Libri
Terjedelem: 464 oldal
Értékelés: 2/5

Figyelem, sok káromkodást tartalmazó kritika! Némi spoiler-veszély (de nem vészes, az olvasás élményét nem fogja rontani), bár úgy sem akarod elolvasni! Csak saját felelősségre görgess tovább!!

Fülszöveg:
„Napjaink legzseniálisabb orosz írója” – Arturo Pérez-Reverte 
Veszélyes, perverz, sokkolóan orosz. 

Xenia egy kicsi, de befolyásos online újság szerkesztője. Hogy lenyűgözze főnökét és beindítsa a karrierjét, kockázatos lépésre szánja el magát: nyomába ered a Moszkvát rettegésben tartó kéjgyilkosnak. 
Egy gondosan megtervezett weboldal segítségével akarja csapdába csalni az ismeretlen tettest. A site rövid idő alatt meglepően népszerűvé válik, és meghozza a várva várt elismerést Xénia számára. Csakhogy a lányt hamarosan teljesen rabul ejti a virtuális valóság, ahol kielégítheti a legvadabb perverzióit is. Hamarosan szembe kell néznie legsötétebb titkával: valójában azért érdekli ennyire az ügy, mert ellenállhatatlanul vonzza a gyilkosságokban megnyilvánuló kegyetlen szexualitás. Egyre inkább az ismeretlen tettes megszállottjává válik, amitől veszélybe kerül a törékeny egyensúly élete két része között. Mindeközben a gyilkos érdeklődése is felébred a lány iránt. 
A fiatal orosz író sokkoló thrillere hazájában kultuszt teremtett. Kendőzetlenül bemutatja, hogy az online világ szabadsága a legelvetemültebb aberrációknak is teret enged.



Maradjunk annyiban, hogy volt pár jel, ami SIKÍTOTT, és jelezte, hogy NE, ANGI! EZT NE OLVASD EL!
1. Molyon 62%-os az értékelése? Á ugyan, kit izgat?! Én kemény vagyok!
2. A könyv előszavában leírja az író, hogy még a saját családtagjai sem voltak kíváncsiak a regényére? Ez azért már elég erős vészjelzés...!
Gyerekek, mindig hallgassatok az ilyen jelekre!

Egy könyv, ott írja le magát nálam, ahol szarfos zenére tesz említést... második oldal? Köszi.....................

A könyvről a véleményem? Szintén ez: szarfos.
Idegesítőek a nevek. Igen, igen, tudom, orosz író, mit vártam?!
Idegesítőek a karakterek. Na ennek már nincs köze ahhoz, hogy milyen nemzetiségű az írónk, ugye? Selejtes, felületes, unalmas, jellemtelen, agyonbasznámegyszívlapáttal típusú minden szereplőnk. Siralmas társaság az egész! A főszereplő főleg. Lelki nyomorék picsa. Amivel egyébként nem lenne gond, rengeteg jó könyvet olvastam már, amiben érzelmileg sérült főhőssel van dolgunk, de ez???
KA-TASZT-RÓ-FA! Ja, itt kb. harminc oldalt olvastam el még csak egyébként.

A könyv igen csak hasonlít az Amerikai psychora. Nem azért mert ugyan olyan jó, hanem mert ugyan olyan minősíthetetlen. Oldalakon keresztül taglalja az újságírás hierarchiáját, mit kell végezni, hogyan kell jó újságírónak lenni. Komolyan? Ez engem érdekel? Biztos vagy benne, kedves Szergej? Vagy az orosz politikai élet, és orosz történelem? Az a tengernyi csillagozás minden oldal alján, amit amúgy nem fogok elolvasni, mert NEM ÉRDEKEL! Tudom, ez a kiadó műve, hogy megértsük miről beszél, de miért kell telerakni ilyenekkel? Nem akarom megérteni. Hülye orosz weboldal szado-mazo pornósoknak. Vagy valami elképesztő ember, aki valami orosz sztármagazin főszerkesztője. Lényeges? Komolyan lényeges???? Azt hittem, egy jó kis sorozatgyilkosos, nyomozós könyv akadt a kezembe. 


Értem én, hogy menő oroszok vagyunk, akiknek kimondhatatlan neveik vannak, de miért kell még fokozni is? Egy embernek vagy három-féle beceneve van, aztán tanuld meg, hogy ki-kicsoda, amúgy a jelentéktelen szereplőtömegek között, és értelmezd, hogy épp hol áll a történet. Vagyis miről is beszélek? Nincs is történet. Idegesítő, siránkozó, jellemtelen karakterek vannak csak. De tucatjával. Ez a könyv nem nekünk íródott. Ez a könyv kizárólag oroszoknak szól. Úgy gondolom, egy nem túl ismert író, nem engedheti meg magának, hogy úgy írjon, hogy minden második oldal felét tele kell rakni csillagozással, és magyarázatokkal, hogy a kedves olvasó megértse miről van szó. A kedves olvasó így nem fogja érteni mi történik, és fel fogja húzni magát.

Jobbik esetben csendben bezárja a könyvet és rövid időn belül megszabadul tőle, rosszabbik esetben pedig elolvassa és közli a blogolvasó közösséggel, hogy rohadtul a kezükbe ne merjék ezt a hulladék kupacot venni, mert sikítófrászt fognak kapni, hogy erre pénz mertek kiadni.

Századik oldal. Te jó ég, elolvastuk a könyv negyedét, és végre szó van a gyilkosról, kicsit betekinthetünk a fejébe. De csak egy kicsit! Ezt is megéltük, éljen!!!!! Tapsvihar!


A könyv felénél: Komolyan kérdem, miért nem lehetett innen kezdeni? Ez a pasas egy elmebeteg őrült. Vagyis nem, nem őrült. Teljesen normális, és ép ésszel gondolkodik, még majdnem egyet is értek vele, mert annyira hitelesen megmagyarázza, hogy neki miért kell nőket elrabolnia, és kínoznia. Hihetetlen. Csak egy gond van. Kevés időt kapunk vele, nincs időnk megismerni, mert újra és újra felbukkannak az idegesítő újságírók, akik azt részletezik, hogy hogy csalják meg a házastársaikat, és hogy ez miért nem probléma. Erkölcsileg nagy nulla mind, és ezt menőnek hiszi Kuznyecov? EZ NEM MENŐ. Ez gáz. 


De, azért olvastam tovább. Csakis a gyilkos miatt. Apropó. rendőrségi szál? Valami profilozó csapat? Nincs, csak szólok. 


Most, hogy sikerült eljutni a könyv háromnegyedéig, felmerült a kérdés: hogy lehet minden ennyire ellentmondásos? Egyik fejezetet olvasom, és nem bírom letenni, a következő, meg annyira felesleges sallang, hogy arcon csapnám az írót. Meg a szereplőket. Őket nagyon. Ja, még mindig nem tudtam megszokni, hogy mindenki nagyon oroszosan becéz mindenkit, ezért egy embernek három neve van. Három kimondhatatlan orosz neve. Blöe. 

Vége előtt száz oldal: Xénike beindul. A gyilkos is. Itt merek egy olyan kijelentést tenni, hogy élvezhető a könyv, tényleg, úgy igazán. Aztán mondhatnám azt is, hogy felpörögnek az események. Ja, nem, mert annyira kiszámítható mi fog történni, hogy nem izgulok rá az eseményekre. Jó, leköti a figyelmem, mert "basszus már alig ötven oldal van hátra, ezt már röhögve elolvasom...".
Olga/Olja vagy ahogy épp kedvünk tartja hívni az egyik fejezet elején túl jó kedvvel kezdi a napját. Nekem ennyi tök elég, hogy simán kitaláljam mi következik. Tudom én, próbálkozik az író sokkolni az olvasóközönséget, de egy gyakorlott horror-rajongónak sajnos ezzel a könyvel nem tud igazi gyönyört okozni, haha. 
Bizarr szerelmes levelek, némi sokkhatás, Xénia kapcsolata a gyilkossal, egy felesleges fejezet, amivel ismét próbál Pat Bateman szintjére kerülni, de természetesen nem sikerül, és az utolsó két oldal.... pfűűűű....

Az utolsó két oldal: a legértékelhetőbb része a könyvnek. Tényleg. Legalább a végét nem baszta el teljesen. Úgyhogy mondjuk azt, hogy kaptunk egy 464 oldalas könyvet, aminek az utolsó 2!!!!! oldala értékelhető. Igazán megérte pazarolni az időt rá, nem igaz? 

Mert hát ugye ne feledjük, mit mondott nekünk Szergej a legelején. Még a családja sem volt kíváncsi a könyvére. Ez sokat elárul róla, a szereplőiről, a munkásságáról. 

PERVERZ. SOKKOLÓ. OROSZ.
Ezekkel a szavakkal bélyegzik meg a könyvünket. Nem mondom, tényleg ötletes ilyet írni rá, figyelemfelkeltő, és végül is teljesen igaz mindhárom jelző. Tehát elvileg nem vagyunk átverve. ELVILEG.
PERVERZ: Az. Igen. Bár már inkább undorító. Ízlés dolga. Bitang perverz, igen. Kicsit fintorgok ahogy ezt leírom, de nem tudok ezzel a kijelentéssel vitázni. 
SOKKOLÓ: Ez is tök igaz. Sokkolóan szar. Azt nem mondta végül is senki, hogy hogy fog sokkolni. Pozitív, vagy negatív élményként? Pozitív semmiképp. Mondjuk tényleg, vonjunk ki a négyszázhatvannégy oldalból négyszázhatvankettőt, és sokkolódjunk úgy, hogy csak az utolsó két oldalt olvassuk el. Teljesen elég ennyi belőle. Ne olvassátok el az elejétől, ha nem vagyok kitartóak, akkor sokkal hamarabb félbehagyjátok, és sose értek az utolsó két oldalhoz. Az a könyv csúcspontja. Elég az nektek, bízzatok bennem. 
OROSZ: Szimpla ténymegállapítás. Én meg MAGYAR. Húha. Oké, oké, az oroszok elmebeteg barmok, erre akarnak utalni? Nem vernek át, Kuznyecov elég oroszosan hangzik, és a könyv is minden oldalon a pofánkba tolja, hogy "Nenyenye én orosz vagyok, és te meg hülye európai, aki semmit nem konyít se a politikánkhoz, se a magazinjaink nevéhez, se a közélethez, se semmihez, nyenyenye, de gáz vagy!" Nyenyenye, leszarom! De le ám!!! 

2016. június 6., hétfő

Májusi zárás

@genevieve
Ebben a hónapban nekiálltam angolul olvasni, és be is szereztem egy szép kis gyűjteményt :)
Összesen 34 könyvet szereztem be, ebből 31 könyvet angolul.
Illetve szerencsém volt 2 ARC példányt is kaptam:
Bethany-Kris & Erin Ashley Tanner: Gun Moll
illetve
Bethany-Kris & London Miller: Where the Sun Hides
Illetve 1 turnén, és 2 Book Blitz volt a blogon az IndieSage Pr. megbízásából.

Amy Harmon: The Bird and the SwordB. N. Toler: Desperately Seeking EpicB. N. Toler: Where One GoesB. N. Toler: Wrecking BallBethany-Kris: Thin LiesBethany-Kris – Erin Ashley Tanner: Gun MollBethany-Kris – London Miller: Where The Sun HidesBethany-Kris: Deathless & DividedBethany-Kris: Reckless & RuinedBethany-Kris: Scarless & SacredBethany-Kris: Breathless & BloodstainedCassia Leo: Anti-RomanceJ. Sterling: Dear Heart, I Hate YouColleen Hoover: Maybe NotColleen Hoover: Maybe SomedayColleen Hoover: November 9Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never NeverColleen Hoover – Tarryn Fisher: Never Never 2.Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never Never 3.Karina Halle: SmutKim Holden: Bright Side (angol)Kim Holden: Gus (angol)Kim Karr: Set the PaceKim Karr: Turn it upLisa De Jong: After the RainKresley Cole: Dead of WinterKresley Cole: Endless KnightM. Leighton: The Empty JarMelissa Landers: StarflightRachel Van Dyken: The Matchmaker's PlaybookBrittainy C. Cherry: The Air He BreathesRichelle Mead: The Glittering CourtAmy Ewing: Az ÉkkőJennifer L. Armentrout: Be with me – Légy mellettemSarah MacLean: Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

Illetve ebben a hónapban sajnos csak 8 könyvet sikerült elolvasnom.

Madeleine Roux: AsylumB. N. Toler: LélekvesztőkBethany-Kris – Erin Ashley Tanner: Gun MollAmy Tintera: Reboot – Lázadók hajnalaAmie Kaufman – Meagan Spooner: These Broken Stars – Lehullott csillagokLois Lowry: Az emlékek őreHettie Ivers: Slip of FateHettie Ivers: Fear the Heart


@anglee
Azt, hogy mennyit olvastam, inkább nem is mondom. Most Bia tartja a frontot a blogon, nekem valahogy elment az olvasási kedvem, a Pillangóbőrrel nagyon küzdök még, de csakazértsem hagyom félbe. Egyszer lesz belőle bejegyzés, ígérem. Tényleg. Szeretni fogjátok. (Remélem.)
Könyvbeszerzésben is takarékra tettem magam, természetesen két King jött májusban hozzám, ami fehér és kemény borítós, a Blaze, és A fekete ház, mindnkettő antikvárium.hu-ról, előjegyzésre. Szépségesek. :)
Plusz ritka pillanatok egyike, hogy molyos ajándékozáson vettem részt, és kaptam egy könyvet ami pedig nem más, mint A falka című, Nick Cutter tollából. Ígéretesnek hangzik, ha legyűrtem a Pillangóbőrt, megvígasztalom a lelkivilágom, egy igazi rettegős könyvvel. :)

2016. június 5., vasárnap

J. Sterling: The Perfect Game – A hibátlan játék

J. Sterling: The Perfect Game- A hibátlan játék
Sorozat: A hibátlan játék 1
Kiadja: Ulpius-ház
Fordította: Balogh Dániel
Oldalszám: 332
Megjelenés éve: 2012

Fülszöveg:

Nem így és nem ezt akarták.
És mégis ...

Két fiatal, Cassie Andrews és Jack Carter kezdi meg tanulmányit a főiskolai előkészítőn. Amikor Cassie megismeri az emelkedő csillagú baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüli ezt a beképzelt fölényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizni akar a lánnyal.

Mindketten sérült lelkűek, tele bizalmatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, és így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztani az összetört szíveket...

Mert az élet néha durva és kegyetlen, mielőtt gyönyörűvé válna...


Véleményem:

Anno ez volt az első könyv amit az Ulpius-ház kiadásában olvastam, és teljesen magával ragadott.
A sok negatív kritikai ellenére én Imádtam. Nagyon sajnálom hogy a sorozat többi része nem került kiadásra. Pedig nagyon szívesen olvastam volna magyar nyelven.

Csodálatos ám mégis szívszaggató történetnek lehettem tanúja.
Cassie és Jack kapcsolata elég sok problémával küszködik, az egymással szembeni bizalmatlanság illetve a múltbéli események árnyékot vetnek kapcsolatukra.
Jack a főiskolán hírhedt playboy, feltörő baseballjátékos, aki csak Cassie-re vágyik.
Cassie aki Őt nagy ívben szeretné elkerülni ám megmagyarázhatatlan vonzást érez a fiú iránt.
És kettőjük találkozása, ami teljesen megrengeti világukat.
Őszintén szólva a lánynak alapos oka volt a féltékenységre, és a bizalmatlanságra, bár a hozzáállása lehetett volna egy kicsit pozitívabb. Mihelyst probléma adódott a struccpolitikát léptette érvénybe.
Ki nem állhatom az ilyen embereket, először cselekszenek aztán kérdeznek.

Illetve ott vannak a lányok akik szánalmas ácsingóznak Jack után. De most komolyan mi bajuk van ezeknek? Ehhez hatalmas FFH-val kell rendelkezni. (Két kopó című filmből idézve, aki nem látta gyorsan nézze meg XD) Tudják hogy 1 éjszakánál többre úgysem kellenek, és mégis képesek bebújni szinte bárki ágyába csupán mert sportoló az illető?! Hánynom kell tőlük.

Viszont Chrystle drágán megfizettette azt az egy éjszakát Jackkel, szinte röhej volt. Nos emberek így lesz egy egyéjszakás kalandból fehér fátyol XD.
Egyébként szívesen megtéptem volna a csajt, Jack pedig ritka nagy szemétláda volt.
Könyörgöm a részegség se nem magyarázat se nem kifogás. Ha az ember nem akar valamit csinálni azt nem teszi!!!

Ezektől az apró kis hibáktól függetlenül el fogom olvasni a folytatásait, angolul :) :(