Három hónap turné Európában. Romantikus. Káprázatos. Felejthetetlen. Utazás egy egész életre.
De az élet rövidebbé vált.
Nem tudták hogy ez így működik. Senki sem sejtette hogy valami ennyire szép lehet olyan tragikus.
De ez tragédia.
És mégis annyira, de annyira gyönyörű.
Miként lehet ez az áldozat szép és tragédia egyszerre.
Ezt a fájdalmat és szenvedést érzed akkor ha valakit vagy valamit szeretsz.
Ez a végső áldozat. Egy lenyűgöző cselekmény és igaz szerelem.
Ez a mi történetünk.
A Mi igaz szerelmünk.
M. Leighton könyveit hazánkban a Rossz fiúk sorozat által ismerhetjük. Az első és második része a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából jelent még hazánkban, illetve 2017-ben érkezik a trilógia utolsó része. Nagyon szeretem a sorozatot, és tűkön ülve várom már a folytatást :) The Empty Jar címmel egy különálló novella jelenik még májusban.
Kiadja: Gabo SFF Fordította: Miks-Rédai Viktória Oldalszám: 408 Értékelés: 5/5 Moly adatlap Megrendelhető Fülszöveg:A Venda barbár birodalmában foglyul esett Lia és Rafe számára alig van esély a menekülésre. Kaden, hogy megmentse Liát, akit korábban meg kellett volna ölnie, most azt állítja, hogy a hercegnő különleges adottságot birtokol – ez pedig felkelti a vendai komizár érdeklődését.
Semmi sem fekete vagy fehér többé. Rafe hazudott Liának, ám feláldozta a szabadságát, hogy megvédje. Kaden az életére tört, most mégis megmenti. A vendaiakról pedig, akiket Lia világéletében barbárnak hitt, kiderül, hogy távolról sem azok.
Liának meg kell küzdenie a neveltetésével, az adottságával és saját érzéseivel, miközben veszedelmes játékba fog az ellenséges főváros szívében… és döntései mindörökre megváltoztatják hazája, Morrighan és a saját sorsát.
Vélemény:
Tovább vitte az első rész színvonalát!
Teljesen megrendített, összetört majd porrá zúzott.
A mennyekbe emel, majd ismét a mélybe taszít.
Reményt hozott a reménytelenségbe csalfa árnyak lévén.
CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!
Megérkeznek Vendába, ahol Lia életében először találkozik a Komizárral, aki se nem ujjongott örömében, se nem lepődött meg azon hogy a lány még életben van. Csodálkoztam mikor kiderült hogy nem egy hatalmas "kétajtós szekrényről" beszélünk, hanem egy teljesen hétköznapi férfiról, aki rendkívül megfontolt és jó emberismerő is.
Bepillantást nyerünk az ottani életbe. Mint kiderült Venda nem csupán egy barbárváros, több tartományból áll, de a legfőbb hely Sanctum. Úgy gondolom az ember mindig annak látja a dolgokat, amit elmesélnek róluk, ámde mi a helyzet akkor ha ez mégsem fedi a valóságot?!
Olvasás közben próbáltam más szemmel nézni az ott lakókat. Mi van ha nem volt választásuk?
Előre elítélik őket, pedig ők is nehézségekkel küszködnek. Amit később magunk is megtapasztalhatunk, a piacon tett látogatás során. Az emberek éheznek, illetve nincs különbség gyerek és felnőtt között. Az éhes száj, az éhes száj mindegy hogy kié.
Valamint fény derül arra is hogy nem barbárságból, vagy a puszta ölés tényeként nem tartanak rabokat, hanem mert ennyire reménytelen a helyzetük.Vagy talán CSAK ők találkoznak ezzel a problémával, miközben a morighaniek és dahlbackiak élik fényűző életüket?!
"Az éhezés a barbárság, hercegnő."
A Komizár hasznot szeretne húzni Lia jelenlétéből. Reményt táplál az ott élő emberekbe, úgy meséli a lányt az istenek küldték hogy segítsen Vendán? De a kérdés az hogy mire akarja fordítani?
Segíteni akar a népén, avagy egy csodaszép illúzióba akarja ringatni őket eltitkolva valódi céljait?
Kaden figyelmeztetést kap gondolja át kinek is tartozik hűséggel. Vendának vagy a hercegnőnek?
De álljunk még itt percre, most akkor tulajdonképpen ki is a képmutató Komizár barátom?
Rafe és Lia csapdába estek egyetlen esélyük van a kiszabadulásra, mégpedig ha Rafe csapata megérkezik. Csak ebben bízhatnak. Bizalmuk nem alaptalan, mivel cseles, és hatalmas meglepetésükre a csapat észrevétlenül eléri célját.
Mindeközben Pauline és Gwyneth is próbálnak a nyomukra bukkanni. Együtt, de mindegyiket más módszerrel. Itt kapunk betekintést a kémlány múltjába is.
Illetve Rafe türelme fogytán Kadennel szemben.
" Tudom, hogy amint lekerül rólam a lánc, meg foglak ölni."
Jezelia még engem is megtévesztett néha, olyan hihetően adta elő hazugságait.
Mindenki játszmába kezd, de nem tudják mit tartogat a jövő.
A háttérben valami nagy horderejű dolog készül, amely kihatással van az országok sorsára.
Az árulás hatalmas mértékűre nő, olyan emberek által akikre nem is gondolnák és persze vannak olyanok is akiktől egyértelműen lerí.
A komizár úgy vélte mindig van mit elvenni az emberektől, nem tévedett a saját bőrén tapasztalta meg.
Ég önnel sher komizár!
Nincs kecmec az író rögtön beledob a történet közepébe. Malorie útnak indul a gyerekekkel egy biztonságos helyre. De hogy mi elől menekülnek nem tudni. Ezután apró kis információmorzsákat kapunk a kialakult helyzetről. Egy kétségbeesett, és teljesen reménytelen életről. Emberekről akik nem tudják mi történik, kik/mik csinálják és mit csinálnak. Látnak valamit aztán pszichopata módon megölik társaikat majd magukkal is végeznek. Elejétől a végéig egyfajta kétségbeesés, és tudni akarás érezhető a cselekményben. Ilyen az ember, amit nem ismer az annál jobban vonzza. Mint ahogy Greg kísérlete is mutatja, illetve Tom és Jules kutyás expedíciói. Illetve a madarak a dobozban, ironikus nem? Az író mintha görbe tükröt mutatna nekünk, mivel a szereplők is egy "dobozban" vannak ahonnan nem tanácsos kimenni.
Komolyan elgondolkodtam hogy Malorie helyében én mit tettem volna? Lett volna akkora lélekjelenlétem hogy a húgom borzalmas halála után útrakeljek teljesen egyedül, terhesen, úgy hogy nem nézhetem gyakorlatilag még az utat sem? Nem valószínűleg, nem. Bár nem tudom mit hozhat ki az emberből az adrenalin. Az biztos hogy próbálkozás nélkül nem adnám fel. Ti mit tennének? Amikor pedig odaérek mi garantálja a biztonságomat? Mennyi az esélye hogy nem halok meg útközben, illetve hogy élnek még épeszű emberek?! Semmi!
De megkönnyebbültem mikor Malorie-nak mégis sikerült.
A házban több ember is van: Tom, Felix, Jules, Cheryl és Don. Majd megérkezik Olympia a szomszédból, aki szintén terhes. Közülük csupán két embert emelnék ki: Tom és Don. Tomot a jósága, eszessége, pozitív gondolkodása, töretlen bizalma és élni akarása miatt. Don-t amiért olyan könnyen befolyásolható, aki mindig negatív, mindenben talál valami kivetnivalót. Egyértelmű melyik a gyengébb személyiség, kivel lesz később probléma. Helyzetüktől függetlenül próbálnak egyfajta rendszert kialakítani életükben, kisebb nagyobb sikerrel.
Majd derült égből valaki kopogtat az ajtón.
Mit gondolsz mikor egy új embert engedsz be a házba? Azt hogy megmentettél egy életet, vagy veszélybe sodortad a többit.
Gary számomra mindig is egy kívülálló őrült marad, bár jobban elgondolkodva igaza is lehet. Azért nem tudjuk felfogni a kint tartózkodó valamiket mert nem vagyunk felkészülve rá. Vagy szimplán nem is akarjuk.
"Ezek szörnyek, véli Malorie. De tudja, többek annál. Ők a végtelenség."
De a titkolózás egy ilyen kis lélekszámú házban, sohasem vezet jóhoz. Malorie kezdettől fogva nem bízik benne, osztom a véleményét, egyáltalán nem bizalomkeltő egyéniség, túlságosan mesterkélt és az aktatáskában talált notesz beigazolja gyanúját. Döntést kell hozniuk, merre tovább?
Ekkor nagyon dühös lettem, mikor a világ gyakorlatilag romokban, szerintem a legtöbb amit tehetünk az hogy segítünk a másikon nem pedig átgázolunk rajta. Ez bizonyítja hogy emberek vagyunk, a tetteink, döntéseink, érzelmeink.
Túlestünk az elkerülhetetlenné, mennie kellett. Várható volt hogy a döntést nem nézi mindenki jó szemmel. Don teljesen elkülönül tőlük.
Elérkezik a szülés pillanata, ezzel egyidőben elszabadul a pokol.
Hogy mi történik? Ha eddig sikerült felcsigáznom az érdeklődésemet, olvasd el, és éld át te magad!
Hidd el egy percig sem fogsz unatkozni!
Kedvenc szereplők: Malorie, Tom, A gyerekek
Kedvenc idézetek:
" Halál. Haldoklás. Pusztulás. Az ég leszakad, az ég haldoklik, az ég halott."
Szeretem a mesei elemekkel, mágiával telített könyveket, így kérdés sem volt hogy megveszem a Rengeteget. Illetőleg a borítója is tetszetősre sikerült. Ennek bizonyítéka hogy második helyezést ért el a Fantasztikus Borítók Viadalának tavaszi fordulóján. Keménytáblás kiadásban jelent meg, ami ismételten előny.
Holnap már kezemben tarthatom ezt a szépséget, és a hét végéig igyekszem az olvasással/értékeléssel is.
Naomi Novik: Rengeteg Eredeti cím: Uprooted Kiadja: Gabo Fordította: Heinisch Mónika Oldalszám: 488 Moly adatlap Rendeld meg Fülszöveg:
Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy a legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorsról.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az akit elragad.
Az írónőről: Részt vett a Neverwinter Nights: Shadows of Undrentide című számítógépes játék tervezési munkálataiban. De a játék kidolgozása közben rájött, hogy az írás jobban érdekli.
Első regényével az Őfelsége sárkányával megnyerte a John W. Campbell díjat, amit a legjobb új írók kapnak. Valamint a Compton Crook és a Locus díjat a legjobb első regényért.
Alapító tagja a szervezetnek amely segít megvédi az írók jogokat.
Borítók: Eddig ezzel a négy borítóval található meg, nekem az első és az utolsó az ami tetszik.
Nagyon régen, láttam a könyv alapján készült filmet, és mivel nagyon tetszett, rákattantam a könyvre. Na, most jutottam el odáig, hogy kézbe vegyem, és jól elolvassam! Miért is nem szedtem elő hamarabb? Annyit mondhatok, hogy ütős kis történet, tele gusztustalan, gerinctelen, becstelen emberekkel. Na de ne rohanjunk így előre, kezdjük csak az elején....
Van egy annyira nem szimpatikus benyomást keltő főszereplőnk, aki a Mick Haller névre hallgat, és azt ildomos első körben tudni róla, hogy védőügyvédként keresi a kenyerét, és az a dolga, hogy mocskos bűnözőket mosson ki a szarból. Jó embernek tartja magát, de a munkája miatt néha nehéz úgy viselkednie. A legnagyobb félelme, hogy átbillen a rossz oldalra, és ugyan olyan emberré válik, mint a védencei legtöbbje. Gonosszá, és menthetetlenné.
Kap egy újabb megbízást: egy piszkosul gazdag, de csúnya ügybe keveredett kliens akad a horgára, s mivel ő is pénzből él, na meg izgatja a fantáziáját az igazság, elvállalja a srác védelmét, akit azzal vádolnak, hogy brutálisan megvert egy lányt, és a szerencsén múlt, hogy nem tudta megerőszakolni (és megölni?). Louis, előadja az áldozatot, tőrbe csalták, a lány pénzt akar kifacsarni belőle, minden ami kell. Adott hát a házi feladat: tisztázni kell szegény fiú ártatlanságát.
Nem egyszerű Mick feladata, ugyanis minden bizonyíték Louis ellen szól, alig tudnak valamibe kapaszkodni, amire a védelmet építhetik.
Apránként kiderül, hogy Louis el-eltitkolgat néhány dolgot az ügyvédétől, de mindig hihető, és logikus magyarázatot kapunk rá, hogy mit miért csinál, így fel se merül bennünk (vagy mégis?) a gyanú, hogy esetleg hazudik.
Mick emellett észrevesz némi hasonlóságot a bántalmazott lány, és egy korábbi ügyében szereplő áldozatról, aki sajnos nem volt ennyire szerencsés, és a hullaházban végezte, gyilkosa pedig életfogytiglan büntetését tölti. Mivel nem hagyja nyugodni a dolog, előszedi a régi aktákat, és utána jár néhány dolognak, ami nem várt fordulatokhoz vezet.
Őrült kutatásba fog, és eszelős módon próbálja kideríteni mi az igazság. Rengeteg a megválaszolatlan kérdés, és hogy ezeknek a végére járjon, bizony félredobja becsületét, ezzel veszélybe sodorva nem csak magát, de családját, és barátai is.
Nem olvastam még Connelly-től egy könyvet se, de állíthatom ezek után kézbe fogom venni a második részt is valamikor. Minden személyről, és szereplőről részletes leírást kapunk, a helyszínek is kidolgozottak, könnyű odaképzelni magunkat, teljesen vissza tudja adni a börtön, vagy épp egy zajos ír bár atmoszféráját, ránk ragasztja a hangulatot. Gördülékeny a cselekmény menete, mivel Haller szemszögéből "láthatjuk" az eseményeket, így egy folyamatos szálon haladunk, ami egy percre sem hagy nyugodni. Nem klisés, nem hagy maga után kérdőjeleket, minden tényt, minden apró részletet meg tud magyarázni és visszavezetni, honnan van, miként jött rá, semmi hasból kapott "megoldás" és "megvilágosodás" nincs benne. Nálam általában ez szokta kiütni a biztosítékot, amikor egy krimi alaptalan, és meg nem magyarázott tényekre állítja a nyomozást, ezzel fosztva meg hitelességétől. Na itt ilyen nincs. Bekajáltam mindent mint a szar. "A jog nem az igazságról szól, hanem az alkuról, az elkendőzésről és a manipulációról. Nem a bűnösség és az ártatlanság fogalmaiban gondolkodtam, mert mindenki bűnös volt."
Fülszöveg:
Dahlia London lelkét darabokra törte egy kegyetlen tragédia. Úgy érzi, szerelmével együtt a boldogságtól is búcsút kellett vennie. Örökre.
Hiába telnek az évek, a szomorúságot nem tudja maga mögött hagyni. Ám, amikor megbízzák, hogy készítsen interjút River Wilde-dal, a The Wilde Ones zenekar frontemberével, akiért egy régi, véletlen találkozásuk óta titkon rajong, mindketten lángra gyúlnak. Minél több időt töltenek együtt, annál jobban elmélyül a kapcsolatuk. Dahlia végre elhiszi, hogy megtalálta a lelki társát.
A gyász és a folyton kísértő múlt azonban ismét a felszínre tör. Vajon elkezdődhet-e így kettejük jövője? Vagy az élet még tartogat elképzelhetetlen fordulatokat?
A sorozat különös történettel indul, tele fájdalmasan felkavaró és lüktetően izgalmas dallamokkal, akárcsak az a kétarcú zenei világ. amelynek kulisszái mögé bepillanthat az olvasó.
Véleményem:
Felcsigázott, összezavart, dühített. Imádtam.
Mindenkinek ajánlom a hozzá tartozó lejátszási lista használatát. Tudom, bosszantó megállni minden egyes fejezet után, de megéri. Eléri a kívánt hatást, az író nagyon jól tudta mit csinál.
Dahlia a valóságban él, nem dédelget álmokat, sajnos elég korán meg kellett tapasztalnia hogy az élet nem habostorta. De ez még nem volt elég, szemtanúja volt egy számára fontos személy meggyilkolásának is. Grace és Serena sokat segítenek a történtek feldolgozásában. Bár a baleset okára nem derül fény, egészen az epilógus elolvasásáig.
Benről tulajdonképpen semmi jót nem tudok elmondani, túl nagymértékű dologba vágta a fejszéjét és ez okozta vesztét. Szívesen lerántottam volna neki egy-két pofont!
Természetesnek veszi hogy Dahlia vele van, akkor gondolkodik mikor már késő.
Ezzel szemben River könnyen kedvelhető személyiség, kedves, figyelmes, odaadó. A tenyerén hordozza az imádott nőt, de valamit titkol. Ebből adódóan rémálmokkal küzd.
Testvérét Xandert nem szerettem, sok dologban igaza van, de bunkó módon adja elő magát. Nem is értem Dahl hogy tudta megkedvelni.
River & Dahlia az első perctől fogva vonzódnak egymáshoz, a lány mégis elgondolkodik hogyan lehet ez? Ámde végig bizonytalan, kételkedik.
Ekkor feltesszük a nagy kérdést: Vajon tényleg létezik szerelem első látásra?
A való életben? Nem. De mivel ez egy szerelmi történet kisebb-nagyobb csavarokkal, itt létezik. A fülszöveg kérdésére válaszolva:
Vajon elkezdődhet-e így kettejük jövője?
Mindent egybevéve? Remélhetőleg elkezdődhet, bár vannak dolgok melyeket meg kell beszélniük, és a titkolózásnak is véget kell vetni.
Vagy az élet még tartogat elképzelhetetlen fordulatokat?
De tartogat ám! Nem is vagyok hajlandó megbékélni vele.
Ettől függetlenül nagyon élveztem magát a történetet, izgatottan várom a folytatást is :)
Sajnos a kiadónak még nincsenek információi :(
Kedvenc idézetem:
"Álmodj, mintha örökké élnél, és élj úgy, mintha ma meghalnál"
Kedvenc jelenetek: csók a szökőkútban, esőben; ugrálni a pocsolyában, Kedvenc szereplők: River, Dahlia,
Összeállítottam egy youtube-os lejátszó listát könnyítésképpen, ne kelljen keresgélni külön-külön a számokat. Ide kattinva :)
Harmincöt évvel az Éjszakai műszak című novelláskötete után a hátborzongató történetek nagymestere új elbeszélésgyűjteménnyel lepte meg Hűséges Olvasóit. A Rémálmok bazára húsz, kötetben korábban nem közölt történetet tartalmaz, s King mindegyikhez rövid bevezetőt írt, amelyben feltárja az írások születésének körülményeit és a maga személyes motivációit. A történetek között izgalmas kapcsolatok, közös vonások fedezhetők fel: erkölcs, utóélet, bűntudat, mit tennénk másként, ha a jövőbe látnánk vagy éppen kijavíthatnánk a múltban elkövetett hibáinkat. Némelyik novella szereplője az élete végéhez közeledve felidézi bűneit és vétkeit; mások ráébrednek, hogy természetfeletti képességekkel rendelkeznek; és vannak, akik vesztükre egyenesen az ördöggel paktálnak. King kirakodóvásárában igazán változatos a kínálat egy autónak látszó szörny (à la Christine), egy ember, aki gyászjelentésekkel gyilkol, egy e-könyv-olvasó, amely párhuzamos világokra nyit ablakot, és persze az örök favorit, az emberiség végpusztulása… Minden olvasó megtalálhatja itt a maga kedvencét de a szerző figyelmeztet, hogy a portékáját óvatosan kell kezelni, mert a legjobbaknak foguk van.
I shoot from the hip and keep a stiff upper lip.
Maradjunk annyiban, hogy Stephen King, már a bevezetőjével megnyert magának. Tudja ő is, én is; régi ismerősök vagyunk már, és bizony felkészülten indulunk erre az újabb közös utazásra, de azért még az orrunk alá dörgöli, hogy ez a húsz novellát tartalmazó kötete, tényleg visszaköszön majd rémálmainkban. Milyen kedves, nem igaz...?
Úgy terveztem, hogy majd a végén egy nagy összefoglalóban szépen leírom aprócska gondolataimat, és érzéseimet erről a terjedelmes könyvről, de sajnos lehetetlen próbálkozás. Minden egyes történet annyira egyedi, és annyira magával ragadó, hogy külön-külön is említést kell tenni róluk. Szóval készüljetek, ez hosszú bejegyzés lesz.
(Zárójeles megjegyzés: Minden novellácska előtt van egy pár oldalas kis összefoglaló, hogy hogyan, milyen körülmények között pattant ki a fejéből az ötlet, aztán hogy érett meg egy ütős kis történetté, ezzel még jobban felcsigázva érdeklődésünket.)
1. 81-es mérföldkő
67 oldal (15-82.)
Rögtön az első szösszenettel pofán vagyunk vágva. Ahogy olvasni kezdtem, gondolatban - a bevezetőnek köszönhetően - teljesen más befejezést, és úgy egészében más irányt képzeltem a végére, úgyhogy meglepetésként ért a valóság. Olyan viccesen hangzik egy ilyen történetre úgy hivatkozni, mint valóság. Adott egy unatkozó kis srác, aki kalandra vágyik, adott egy elhagyatott autós pihenő, ami felfedezésre vár. Egyértelmű, hogy felfedező útra indul, aztán - ahogy mi azt elképzeljük - adott, hogy ez a fiúcska bizony nagy bajba kerül, de ismerve King novelláit, nagy és fordulatos csattanó közepette megoldódik az ügy, és mi elégedetten dőlünk hátra.
Aha.
NEM.
11 éves kalandorunk talál egy üveg vodkát, amit meg is kóstol, majd kivonja egy kiadós szunyóka keretein belül magát a továbbiakból. Nem gondoltad volna, mi? Én sem.
Az elhagyott pihenő parkolójába begördül egy sáros, rozoga kombi, Ford, vagy Chevy, ki mondhatná meg, még rendszám sincs rajta, és máris felkelti néhány nyugodtan utazó, mit sem sejtő - ahogy King fogalmaz - irgalmas szamaritánus figyelmét. Mert ugye, mindig vannak ilyen emberek, akik zokszó nélkül idegenek segítségére sietnek.
"Ha az ember egyszer elkezdi bekajálni a szart, fennáll a veszélye, hogy megszokja az ízét."
Itt kezdünk rájönni, hogy bizony a koszos-mocskos-sáros autóé a Főgonosz szerepe.
Jön néhány ember, akik a "bajba jutott" autós segítségére sietnek. Szerencsétlenségükre. De hogy mi történik velük? Nem szeretném lelőni a poént, ezért csak annyit árulok el, hogy bizony az édesdeden szunyókáló hősünk, még színre lép.... aztán leesik az állatok. Én még mindig azon vagyok, hogy becsukjam a számat.
2. Prémium Harmónia
14 oldal (87-101.)
Annyira felcsigázódtunk az első novellától, hogy egy kicsit vissza kell venni a löketből. Már. Most. Az. Elején.
De ennyire??????? Úgy néz ki, igen.
Adott egy házaspár, akik tíz éve élnek együtt, és civódnak. Semmi extra nem történik körülöttük, egy unalmas, forró napon autóba ülnek a kutyájukkal, és vásárolni indulnak. Piszkálják egymást, megállás nélkül. Nem tűnik érdekesnek a dolog....
A történet lényege, az egyszerűségében rejtőzik, és bizony megtanítja, hogy mennyire fontos tud lenni az a személy, akivel együtt élünk, és nap, nap után leüvöltjük valami hülyeség miatt a fejét, aki aztán ezt úgy viszonozza, hogy kétszer annyi szemétséget vág a fejünkhöz, de persze mi tudjuk, hogy úgy is nekünk van igazunk. Aztán amikor valami váratlan történik, rájövünk, hogy végül is oka van annak, hogy őt választottuk, és a sérelmeink mögött meg kell látnunk a másikat. Mielőtt késő lesz.
3. Batman és Robin hajba kap
18 oldal (105-123.)
Batman egy öregek otthonában él, és Alzheimer-kórban szenved. Robin minden vasárnap elviszi ebédelni, és Bat bácsi, mindig rácsodálkozik, hogy milyen jó ez a hely - voltunk már itt máskor is? Persze, hogy voltak. Mindig itt ebédelnek. Szigorúan csak kettő után, mert - igaz, hogy az öreg pelenkát hord, de büdös, ha belecsinál - olyankor szinte üres az étterem. Hazaúton egészen tiszta pillanatait éli, és rájön a nosztalgia. Csak egy pillanatra tereli el Robin figyelmét, de az elég, hogy balul süljenek el a dolgok. Robin ütközik, egy rossz arcú börtöntetkós, nagyon veszélyesnek tűnő fazonnal, és meggondolatlanul cselekszik.
Batman, még utoljára színre lép, pedig nyolcvanvalahány éves, és nincs eszénél. Ne kételkedjünk az idősekben, ők is okozhatnak meglepetéseket.
4. A dűne 20 oldal (127-147.)
Nem is gondolnánk, egy ilyen egyszerű szó mennyi mindent magába tud foglalni. A dűne tipikusan az a rövid történet, amit érdeklődéssel, de egy kis szkepticizmussal olvasunk. Vajon mi sülhet ki ebből? Biztos érdekel ez engem? A választ gyorsan megkapjuk. A történet egyszerre bizarr, gonosz, nagyon gonosz, és öreg főszereplőnk miatt vicces is. De inkább gonosz. Az a típusú elbeszélés, aminek jó kis folytatást tudnánk elképzelni, akár egy több száz oldalas regény formájában is. Annyi van benne, hogy nem akarjuk, hogy vége legyen. Annyi megválaszolatlan kérdést hagy maga után, hogy egyszerűen tudni akarjuk a válaszokat.
"Ha az ember megírásuk előtt olvashatja a nekrológokat, egyszerre hihetetlenül hatalmasnak érzi magát."
Kinek a műve az a hely? Milyen túlvilági kapcsolattal rendelkezik? Hogy működik? Hooooooogy? Tudni akarom, azonnal! Kedves Stephen King! Regényt kérünk! Egy jó kis velős történetet, nyomozást, nyakatekert furfangoskodást! Válaszokat! 5. Az a kis görény 55 oldal (151-206.) Az első oldallal jól meg vagyunk tévesztve. Kapunk egy csúnya, gonosz, nemtörődöm gyerekgyilkost, és magunkban el is könyveljük, hogy hogy lehet valaki olyan kegyetlen, hogy egy kisgyereket öljön meg. Aztán megtudjuk a történetét. Ami hihetetlen, letaglózó, és nagyjából üti a 81-es mérföldkő hatásfokát. Szájtátás, és sokk. Baaa. Egy természetfeletti, gyermek képében megjelenő démon, ártatlannak, és kedvesnek egyáltalán nem mondható csínytevései, hogyan hatnak, úgy egy nyugodt, segítőkész, a közösségért bármit megtenni képes, kedves pasasra, hogy a végén a halálsorra kerüljön? Szívesen elmeséli történetét, már csak el kell hinnünk amit mond... 6. A kivégzés 19 oldal (209-228.) Aprócska kis western történet, egy egyszerű gyilkossággal és kivégzéssel. Annyira egyszerű, hogy meglepődtem. Általában úgy szokott lenni, hogy van egy gyanúsított, aki ellen ott a rengeteg terhelő bizonyíték, és mindenkinek egyértelmű, hogy mi történt. De van az az egy ember, aki kételkedik, aki hisz az ártatlanságban. A tények ellenére is. Az iromány nem tartogat sok meglepetést. Egyszerűen csak kiderül, hogy mi az igazság. De néha ennyi éppen elég.
7. A csonttemplom 10 oldal (231-241.) "Átkozott élet, ha engem kérdez, ha nincs min nevetni, nevessen azért is. Ez az én elméletem, ehhez tartom magam; Ez a világ csak az okosnak szomorú. Hol is tartottam?" Talán ez az egyetlen írás a könyvben, amiről nem tudok érdemlegeset írni. (Bár lehet, a többi sem lett említésre méltó értékelés.) Sosem kedveltem túlzottan a verseket, bár az igazat megmondva nem is igazán mondható versnek, valamiféle átmenet, itt-ott rímekkel. Azért van egy sajátos hangulata, ami kicsit José Saramago stílusára emlékeztet. Hogy miért, ne kérdezzétek. Talán mert folytonos; egy lélegzetvételnyi kis szünetet sem tartottam olvasás közben, csak befaltam az oldalakat. Igaz, összesen tíz lapnyi szövegről van szó, mégis tele van mondanivalóval. Picit álomvilág-szerű, mintha csak egy látomás lett volna, amitől nehéz szabadulni. Próbáljátok ki. "Ej, hát nem nagyszerű az élet? Az élet élősdi a torokban, az élet mélység, ami mindenkit elnyel, az élet leves, és végül mi leszünk benne a zöldség. Kész filozóf vagyok, nem igaz?" 8. Morál 42. oldal (247-289.) Nora és Chad története, igazi tanmese. Ráadásul párhuzamot tudtam vonni a saját életemmel. Egyről a kettőre jutni próbáló fiatal házaspár, egy munkanélküliségtől burjánzó világban. Ha egyikőtök kap egy jó ajánlatot, bizony néha fontolóra kell venni, megéri-e!? A pénz mindig jól jön. Csak az a kérdés, milyen áron. Csak egy aprócska, ártatlan csínytevést kell hozzá elkövetned. Amiben van némi kockázat, de persze azért minimális a lebukás veszélye. Csak a tetted emlékével kell tovább élned, és elviselned. A te házasságod mennyit bír? Belemennél, belemennétek? 200.000 Dollár. Majdnem 60.000.000 Forint. Te is átgondolnád nem? Fontolóra vennéd a lehetőségeidet. Végül is, senkinek sem esne komoly bántódása. Az éremnek mindig két oldala van. Néha érdemes helyesen cselekedni.
"Házastársak közt az egyezségeket nem kézszorítással szokták megpecsételni."
9. Utóélet 16 oldal (293-309.) Fura azzal indítani, hogy meghalsz. Aztán egy köztes helyre kerülsz, ahol választhatsz, hogy újra éled-e az életed teljesen ugyan úgy, vagy belépsz a másik ajtón, és végleg vége, végre megpihensz. Jó sok kérdés merül fel elsőre. Vajon a hibáimat jóvá tehetem, élhetem az életemet jobban? Lehetek kedvesebb, és változtathatok néhány döntésemen? Valószínűleg nem, mert amikor megszületünk, semmire sem emlékszünk majd. Pedig már legalább tizenötször végigcsináltuk. Szóról-szóra ugyan úgy. Tehát válassz. Újraindítod az életed, vagy végleg lezárod? Ha ilyen döntést kellene hoznom, talán az lenne életem - vagyis nem, hát meghaltam ugye? - legnehezebb pillanata. Olyan súly nehezedne rám, amit nagyon nehezen tudnék csak ledobni magamról. Érződik, hogy King is öregszik. Egyre jobban foglalkoztatja a halál utáni "élet". Aki olvasta az Újjászületést, tudja miről beszélek. Olyan témát feszeget, amire senki nem tudhatja a választ, de azért ő próbál rémisztőbbnél rémisztőbb (Azért valljuk be, rémisztő érzés lehet azzal a tudattal átmenni egy ajtón, hogy újra kezdünk mindent, de nem változtathatunk semmit. Mint amikor beakad a szalag, és ugyan azt ismételgeti.) képeket vázolni, nem is tudom, mi célból, mert biztos nem így szándékozik megnyugtatni magát. Pusztán csak találgat. de én ennek örülök, mert én nem merek találgatni, így viszont nincs is rá szükség. A magokat elég elhinteni, aztán meglátjuk mi nő ki belőle. 10. Ur 85 oldal (315-400.) Ami legelőször eszembe jut az Ur-ról, az az, hogy Fú gyerekek, ez meleg helyzet volt! Én le vagyok nyűgözve, az egyszer biztos. Óvatosan vezeti fel a történetet, és - annak ellenére, hogy a bevezetőben említi, hogy a Setét Torony rajongók biztos értékelni fogják - totál nem tudjuk mire számítsunk. Uncsi vidéki egyetem, uncsi angoltanárának az uncsi szerelmi problémája, meg kell hagyni, nem épp egy izgalmasnak ígérkező elbeszélést enged sejtetni, azt leszámítva, hogy közösen vagyunk felháborodva a barátnőjére, aki nem túl előzékeny, és érzékeny a könyvekkel szemben. Ugye, a mai világban, haladni kell a korral, és e-book olvasót - pontosabban Kindle-t - kell használni, mert az trendi, és még spórolni is lehet vele. De mi van akkor, ha rászánjuk magunkat a vásárlásra, és valami teljesen egyedi ketyerét kapunk? Ami furcsa dolgokat mutat meg, és furcsa dolgokra jöhetünk rá. Ráadásul egy fura torony sziluettje ugrik fel, ahogy belépünk a menübe. Egyszerűen minden FURA. Aztán szépen kibontakozik egy szörnyű tragédia előszele, amit mindenképp meg kell akadályozni - a következmények nem számítanak. Ennél a pontnál Jake Epping neve ugrott be, na vahj' miért? Közben meg annyira izgalmassá válik a történet, hogy a tanárbácsink frusztrációja teljesen átragad ránk is, és százhúszas pulzussal lapozunk a következő oldalra. Nem lehet letenni. Tudnod kell! Tudnod, hogy mi történik! Azt meg főleg, hogy hogy függ össze a Setét Toronnyal!? Izgalmas novella, annyit mondhatok.
"Úgy vélte, az élet egyik univerzális igazsága, hogy előbb-utóbb valaki mindig fizet."
11. Herman Wouk még él
26 oldal (403-429.)
Mondanom sem kell, hogy ez is egy nagyon beteg kis történet, de sajnos olyan mély mondanivalót nem érzek benne, valószínűleg velem van a baj. Két egyedülálló anyuka, sok gyerekkel. Lecsúszottak, szegények, boldogtalanok. Meg még kövérek is. Az egyikük nyer egy kis pénzt a lottón, hát gyorsan el kell költeni, menő autót bérelni, felpakolni a gyerekeket, és utazni egy nagyot. Naná, hogy elindulnak! Közben az autópálya egyik pihenőjében egy idős költő páros költi el szerény ebédjét, miközben nosztalgiáznak, fantáziálgatnak egymásról, és verseket olvasnak. Idilli kép.
Két nőszemélyünk pedig úgy dönt, némi alkohol nem fog gondot okozni, szóval nekiállnak iszogatni. A gyerekek hátul alszanak. Tökéletes minden. De aztán néma kommunikációval megegyeznek valamin. Amitől nekem leesett az állam. Annyira egyszerű, és frappáns módon oldotta meg King a lezárást, teljesen lenyűgözött.
"Ha van isten, (…) alkalmanként nagyon is nagyvonalúan viselkedik."
12. Gyengélkedik
23 oldal (433-456.)
Hiába írja le a bevezetőben, hogy kiszámítható a sztori, nekem totál nem esik le a végééig, hogy mi is történik itt valójában. Hogy honnan jön a patkányszag, hogy miért néz furcsán a portás. Annyira eltereli a férj a figyelmem, ahogy óvja a feleségét, hagyja aludni, kávét főz neki, gondoskodik róla, közben el-elnosztalgiázik, milyen volt amikor elutaztak, közben végzi a munkáját, oktatja a gyakornokokat, ránézésre tökéletes az élete.
Aztán olyan gyanússá válik minden, de még akkor sem értjük teljesen, hogy mi a gond, hát ez az ember annyira aranyos. Olyan személyiséget varázsol neki szeretett írónk, hogy gond nélkül átver bárkit. Én bekajáltam, hogy minden rendben. Gondolkodtam is olvasás közben, hogy na ebben mi lesz a csattanó? Végül is a szánkba lett rágva, hogy tudni fogjuk a végét, sőt szinte el is várja, hogy kitaláljuk, mielőtt ildomos lenne. Na bumm, nekem tényleg csak a legvégén pukkan a lufi. Bumm-bumm.
"Talán megborulok, kitörik az elmém, mint a tojáshéj, és hullámként ömlik ki belőle a véres sötétség."
13. Blokád Billy 61 oldal (459-520.) Ez is a hosszabb írások közé tartozik, viszont egyáltalán nem értek a baseball-hoz, így nagyon a körítés, hogy úgy mondjam; nem nyerte el a tetszésem, zötyögősen ment az olvasás. Pedig amúgy egy nagyon helyre kis egyszerű kriminek mondható, ledöbbentős befejezésű, de ennek ellenére érdekes sztori. Csak mivel tele volt ilyen mondatokkal: "Az biztos, hogy nem lett belőle hit and run, így két outjuk volt, és kockán forgott a meccs." egyszerűen nem értettem. Nyilván, ha egy kézilabda meccset részletez ilyen aprólékosan, más a helyzet, de így bizony ezt javarészt csak a tengerentúli rajongók értékelték. (Na, hát Stephen King is megengedhet magának ennyi amerikáskodást, nem igaz?) Szóval ha van közöttetek amerikai sportokat kedvelő rajongó, annak szívből ajánlom, de nálam ez egy piros pont levonás. 14. Miszter Cukifalat 20 oldal (523-543.) Na erről a történetről, órákig ódákat tudnék zengeni, de mivel nagyon rövid, és lényegre törő, inkább nem lövöm le a poént. Idősek otthonában vagyunk, két öreg cimbora nosztalgiázik, elmélkednek a halálról, hogy jön el, mi vár rájuk, aztán nyilván egyikük kitalál valami képtelenséget, amit a másik nem hisz el, végül bekövetkezik. Attól kezdve pedig a másik is hinni kezd benne, de tényleg ettől többet nem mondhatok. Nagyon szeretem, amikor a régi időkről nosztalgiázik King, és a bevezetőjében írja is, hogy nem élte át ezeket a dolgokat, de attól mint író, van elég fantáziája hozzá, hogy elképzelje milyen volt. S, mivel ismerjük mennyire hitelesen el tud adni mindent, így én befaltam egy harapással az egészet. Nyami. Finom volt. 15. Tommy 5 oldal (547- 552.) Mit lehet erről a pár oldalról mondani? Mivel úgy állította be kedvenc írónk, hogy igaz történet, így semmit. De én elhiszem neki, hogy így volt. 16. A kínok zöld istenkéje 34 oldal (555-589.) Beteg, beteg, beteg! Nagyon beteg! Na ez igazi King-sztori! Totál elmeroggyant! Teljesen! Engem is leépített. Hú de nem hiszek az ördögűzősdiben, de ezek után, lehet átgondolom a nézeteimet. Húúúú, de beteg! Nagyon beteg! Nem tudok mást mondani. Elmebeteg! Muhahahahahaaaaaaaa.
"Kat MacDonald bekattant. Hallotta is a fejében a kattanást."
17. Az a busz egy másik világ 11 oldal (593-604.) Megmondom őszintén ezt sem tudom hová tenni. Van némi mondanivalója, az emberi nemtörődömségtől, bár erősen húzódom afelé, hogy a főszereplőnk csak szimplán hibbant. Nagyon jól le írva, olvasmányos, és ez is őrült. 18. Gyászjelentések 52 oldal (607-659.) Először nem akartam elhinni. Ez még King-től is kegyetlen. Kicsit elkalauzol minket az írás - pontosabban az újságírás - világába, nem úgy mint a baseball szabályaiba, hahaha, úgyhogy még tanulhatunk is valamit, amellett, hogy kiválóan szórakozunk, és elengedünk olvasás közben egy "asztát", meg néhány "hűhát". Olyan kis unalmasan indul, gyík srác, gyík munkahely. Kinek élvezet egy olyan "hírportálnak" dolgozni, ahol celebeket szidnak, és egyenértékű a minőség a legócskább szennylapokkal? Ráadásul szarul is keres vele az ember. Pont emiatt lesz a bonyodalom. Ki gondolná, mihez tud vezetni, ha az ember ártatlanul fizetésemelést kér a főnökétől. Bosszúból - viccből - megírja előre a gyászjelentését. Csak sajnos a véletlennek köszönhetően a kedves főnök tényleg feldobja a talpát. Mókás nem? Mi is rögtön valami vudu-féle gonosz varázslatra gondolnánk, de hogy ennek az ellenkezőjét bebizonyítsuk, bizony írnunk kell még egy ilyen aprócska jelentést. Ennek egyszerűen nem lehet ellenállni. Zseniális, ahogy King felvezeti, mit él át a srác. Végül is isteni hatalmat kap, hát hogy bírná megállni, hogy éljen vele? Akár a drogosok. Teljesen beszippantja a lehetőség. Csak ugye a tetteinknek, néha sokkal durvább következményei vannak, mint ahogy mi azokkal számolni tudunk. King ismét egy rohadékot alakít, aki szegény srác lelkiismeretével ügyesen kibabrál. 19. Részeg tűzijáték 41 oldal (663-704.) Tök jól kezdődik, teljesen mint a Dolores stílusa. Valami jó kis szaftos, mocsokkal tűzdelt, pletyka-alapanyagra számítottam. Pedig megtanulhattam volna már, hogy Mesterünknek nincs két egyforma meséje. Hiába a hasonlóság, hiába a hit, hogy fú ez tuti olyan lesz, nem így van. Nincs olyan, hogy untasson minket valami HASONLÓVAL. Szóval ne reménykedjetek ti sem, totál nem olyan mint a Dolores. Tökre nem. Szerencsés srác, szerencsés anya, alkeszok, összetűzés a gazdag szomszédokkal. Ja, amúgy mi is gazdagok vagyunk, mert nyertünk a kaparóson. Szóval tűzijáték háborút vívunk, mert be vagyunk indulva a szomszédokkal, és ennek az a vége, hogy én a rendőrségen kötök ki. Anyuci meg odakint cidrizik, hogy mi lesz. Részletes leírást adok az eseményekről, semmit és senkit nem hagyok ki, úgyhogy a kedves rendőr urak, annyira beleélhetik magukat az események láncolatába, mintha ők is jelen lettek volna. Még a libabőr is átfut rajtuk. Brrr. Sajnos csak magamat tudom ismételni, de ismét egy olyan leírást kapunk, ami teljes mértékben lehetővé teszi, hogy elutazzunk Amerika azon kis zugába, ahol játszódik a történet. Hátborzongató. King-nek hála, még időutazásra is képes vagyok. 20. Nyári mennydörgés 20 oldal (707-727.) Az egyik legjobb maradt a végére. Milyen kár, hogy nem össze-vissza olvastam. Lehet hamarabb ismerkedem meg vele. Persze hiba lett volna, nem véletlenül ő az utolsó szösszenet. Poszt-apokaliptikus vég, halál és szenvedés, ami persze nem is olyan lehetetlen végül is. Egy két ledobott atombomba és erre szintre süllyedhetünk mi is. A bevezető, enged néhány dologra következtetni, ha picit megdolgoztatjuk a fantáziánkat, de azért annyira nem, hogy lelőjön minden poént. Főleg, hogy semmi poénos nincs benne. Elmorzsoltam pár könnyet olvasás közben, mert szívügyeim az állatok, és ahogy a főszereplőnk bánik a fogadott kutyájával, attól kifacsarodik az érzékeny lélek. Egy pár napos kis részlet erejéig bepillantást nyerünk egy magányos férfi, egy nagyon öreg magányos férfi és egy korcs kutyus életébe. Ahhoz képest, hogy csak húsz oldalunk van megismerni őket, rengeteget megtudunk róluk, és ez elég hozzá, hogy örökre megszeressük őket. Végül is csak áldozatok, ahogy mindenki. A nagyhatalmak ádáz küzdelmének áldozatai. Annyira kidolgozottan osztja meg velünk a részleteket, hogy még én is érezni véltem némi dögszagot olvasás közben. (Persze lehet, hogy csak a szomszéd égetett oda valami borzalmas étket, hahaha.) Frappáns befejezése van, nem is vártam volna mást. Tökéletes lezárása, egy tökéletes könyvnek. Ugyanis nem csak ennek a novellának, de az összesnek a végére felteszi a pontot. Köszönöm Stephen King, ismét maradandót alkottál! Összegzésül, pedig csak annyit tudok mondani, hogy aki nem olvasott még Stephen Kingtől (Jesszus, hogy lehet így élni?!?), az is bátran vegye a kezébe, és gondolkodás nélkül olvasson bele. Veszíteni valója nincs, csak kóstolót kap Mesterünk stílusából, életfelfogásából, karaktereiből, és mellette még jól is szórakozik. Ha tőlem kérdezitek, és fel kellene sorolnom a TOP3 novellát a könyvből, az alábbiak nyernék el a dobogós helyeket: 1. helyezett: Ur (De kőkeményen ám!!) 2. helyezett: 81-es mérföldkő és a A dűne fej-fej mellett, 3. helyezett: Gyászjelentések, és a Nyári mennydörgés fej-fej mellett. Ez is mutatja, nehéz a választás. Ráadásul teljesen biztos vagyok benne, hogy ahányan vagyunk, annyi féle sorrendet tudnánk felállítani, mert ugye egy jó kis mese-bazárt kaptunk, és nincs két egyforma King rajongó sem. De azért, ha vitáznánk is rajta, hogy melyik a legjobb, abban egyetértünk, hogy mindenkinek el kell olvasnia, mert biztos, hogy talál benne kedvére való csemegét.
Fülszöveg: Mi történne, ha kapnál egy második esélyt, hogy megismerkedj valakivel?
Cal Logan döbbenten ismeri fel Nicole Bentley-t egy kávézóban, több ezer mérföld távolságra szülővárosuktól. Egy éve együtt érettségiztek, és azóta senki sem hallott a lányról. Csak éppen ez a lány mégsem Nicole. Külsőre pontosan úgy fest, mint Cal gyerekkori nagy szerelme, de a neve Nyelle Preston, és fogalma sincs, kicsoda Cal. Nyelle személyisége szöges ellentéte Nicole-énak. Calben ellenállhatatlan vonzalom támad a lány iránt, és teljesen belehabarodik. Nyelle azonban rendkívül titokzatosan viselkedik. Cal pedig minél inkább rájön, hogy mit rejteget, annál kevésbé akarja tudni az igazságot.
Amikor a múlt titkai felszínre kerülnek, és összecsapnak a jelennel, egyetlen dolog teljesen világossá válik: semmi sem az, aminek látszik.
Véleményem:
Egyáltalán nem könnyű erről a könyvről írni. Sokszor félretettem olvasás közben, de végül mindig a kíváncsiságom győzött. Érzékelem milyen hatást szeretett volna kelteni az írónő, de nálam sajnos nem ért célt vele. Hiába próbáltam több szemszögből nézni a történetet, egyszerűen valami hiányzott belőle. Bár az is előfordulhat, mint azt a könyv írója is leírta, újraolvasás után minden értelmet nyer.
A gyermekkori visszatekintések nagyon tetszettek, ezek vittek színt az eseményekbe.
Négyük története akkor kezdődött mikor az utcába érkezett a sárga ruhás kislány.
Nicole a tökéletesség mintaképe, Rae a vadóc, Cal aki mindig igazságot tesz, és végül de nem utolsó sorban Richelle az energiabomba.
Nicole számára Richelle az egyetlen barátnő, csak ő tudja milyen is valójában.
Számomra igaznak tűnik a mondás miszerint: Az ellentétek vonzzák egymást.
Na, de ugorjunk vissza a jelenbe!
A barátság csupán két szereplő között maradt meg: ők Cal és Rae, aztán betoppan Ő.
Nyelle a független, ki csak a mának él. Izgalommal telve olvastam kis kalandjaikat, mégis kételyek közt őrlődtem. Fel nem foghatom hogyan képes valaki ilyen spontán életet élni, s közben nem gondolni a jövőre?! Sajnos ez csupán egy álarc, megy ápol s eltakar. A múlt eseményeitől szenved, de Cal szépen lassan feltöri a jeget, és fény derül az igazságra.
Kedvenc szereplők: Richelle és Rae Kedvenc esemény: csillaghullás, hóangyalkészítés Kedvenc idézeteim:
"- Soha életemben nem láttam még ennyi csillagot- jegyzi meg halkan- Az ég, ami tele új lehetőségekkel és fájdalommal. Micsoda ellentmondás. Talán inkább fájdalmas lehetőségekkel- A hangja szinte szomorúan cseng, mintha nem is az övé lenne" "-Lehetsz, aki csak akarsz, amíg velem vagy. Engem nem érdekel, hidd el- lehetsz jó, rossz vagy őrült- És nem számít, hogy melyik változata néz most vissza rám, mert ő akkor is ugyanaz a lány marad. A lány akire egész életemben vágytam."
"- Akkor engedd, hogy ... a csillagok elvigyék, ami rossz, és a jót hozzák vissza helyette. És amikor felkel a nap, és eltűnnek a csillagok, minden fájdalmat magukkal visznek."
Mivel nagy spórolásban vagyok, ezért minimálisra vannak korlátozva a könyvbeszerzéseim. Kivéve persze, ha Stephen King, vagy Joe Hill könyvekről van szó!
Márciusban két könyv került hozzám, az egyik Stephen King Christine című regénye, gyönyörű szép fehér kemény borítós kiadásban. Az Alexandra 40%-osakciójának keretein belül hiperjó áron, 1800 Ft-ért jutottam hozzá.
A másik könyv pedig John Connolly A fekete angyal című regénye, ami Rukkolánjött velem szemben, és potom 14 pontért sikerült happolnom. Ráadásul az a felirat van a borítóján, hogy "Írország válasza STEPHEN KING-re" Ez pedig nálam felhívás keringőre, szóval ha elolvastam, kőkeményen Kinghez fogom hasonlítani. BIZONYÁM!!!!!
Olvasás terén is van mit behoznom, ugyanis az év eleji lelkesedésem alábbhagyott, így a hónapra összesen három könyvet sikerült elolvasnom. Mentségemre legyen, hogy a három könyv összesen több, mint 2000 oldal!!!
@genevieve
Márciusban összesen 9 könyvet szereztem. 4-et vettem, 3-at cseréltem, 1-et kaptam, 1-et pedig nyertem a Maxim kiadó jóvoltából. Ebben a hónapban spórolósra vettem a figurát, várok az áprilisi dömpingre :)
Vettem:
Jessica Shirvington: Embrace- Elhívás csak mert angyalos
M. J. Arlidge: Üsd, vágd mert imádtam az első részét
Max Brooks: Word War Z- Zombiháború nem tudom, mostanában nagyon rá vagyok kattanva az ilyen cuccokra
Max Brooks: Zombi túlélő kézikönyv mert erre szükség van :) Cseréltem:
Meredith Wild: Hardwired
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt Kaptam:
Monica Murphy: Három megszegett ígéret perpetuától Molyok akik nem bírnak magukkal :) Nyertem:
Madeleine Roux: Asylum
A hónapban összesen 7 könyvet sikerült elolvasnom. Nagyon örülök ennek a számnak mivel az elmúlt időszakban kisebb olvasási válságban voltam.
M. Leighton könyveit hazánkban a Rossz fiúk sorozat által ismerhetjük. Az első és második része a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából jelent még hazánkban, illetve 2017-ben érkezik a trilógia utolsó része. Nagyon szeretem a sorozatot, és tűkön ülve várom már a folytatást :) The Empty Jar címmel egy különálló novella jelenik még májusban.
