Max Brooks: World War Z – Zombiháború

Író: Max Brooks

Cím: World War Z – Zombiháború

Kiadás éve: 2013

Kiadó: Könyvmolyképző

Terjedelem: 402 oldal

Értékelés: 3,5/5

Fülszöveg:

A ​​zombiháború kis híján elpusztította az emberiséget.

Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatárasaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kimaradt.

Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv atyjával is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról, ostobaságról és a derengő fényről az alagút végén.

E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi tényező.

Brooks természetesen tisztában van vele, hogy a leírtak talán túlságosan felkavarják az olvasóit, de vállalja a kockázatot, mert úgy véli, nem rejtőzhetünk zsibbasztó statisztikák mögé.

Mindenkinek tudnia kell, milyen volt valójában a zombiháború.

Értékelés:

Előre leszögezném, hogy odáig vagyok mindenért, ami zombis. Várom őket, kész tervem is van, mit hogyan kell majd csinálni ha valóban megjelennek. Minden ilyen témájú könyvet befalok. Kivéve ezt. Ezt nehéz volt olvasni. 

Ritka, ha azt mondom, egy filmre, hogy jobb mint a könyv, ami az alapjául szolgált, de ennél sajnos ez a helyzet. Lehet, hogy Brad Pitt az oka, lehet, hogy más, de a film, egy élvezhető mozi, tartalmas történet, aminek van eleje-cselekménye-befejezése. Erről a könyvről semmi ilyesmi nem mondható el. Regénynek semmiképp nem regény, a címkéi között találunk is utalást rá, hogy egy dokumentáció, ami mintha csak a kész tényeket összefoglalná nekünk, érzelemmentesen, csupán leíró jelleggel, így számíthattam volna rá, hogy nem lesz egetrengető, apokaliptikus élmény az olvasás. Bármennyire is érdekel a téma, és totál zombimániás vagyok, ez a stílus nem az én világom. 

Az első gondom az volt, hogy nem ismerjük meg a szereplőket behatóbban. Elmesélik a kis történetüket: ki hol volt épp, mit csinált, milyen szerepe volt a háborúban, hogy élte túl, kik haltak meg... Rengeteg mindent megtudunk, a nemzetközi helyzetről is, az egész világról, de valahogy üres és személytelen marad az egész. Unalmas újságcikk. Nem ez az első könyv, ami a zombitámadás után 15-20 évvel később játszódik, és a talpraállás, valamint katasztrófa utáni helyzet a téma, így még viszonyítási alapom is van. Aki ilyenre vágyik, inkább az Etetést olvassa el Mira Grant-től. Szintúgy riportereké a főszerep, szintúgy zombikkal élnek együtt, de valahogy mégis izgalmas tud lenni. 

Nem tudok egyszerűen mint mondani rá: UNALMAS. Nagyon. A fülszöveg nagyon meg akar minket etetni, és sikerül is neki, de kokrétan éhesebb vagyok a könyv végeztével, mint előtte. Vagy a végtelenségig olvashatnád, és hallgathatnád az egyes emberek történeteit, vagy ahol vagy éppen abbahagyod. A könyv értékéből, és olvasási élményéből egy darabot nem vesz el, ha te úgy döntesz a felénél félbehagyod. Ugyan úgy, ugyan ezt az értékelést írtam volna meg. Még arra sem jó, hogy túlélő könyvnek használjuk egy esetleges zombi-járvány idejére, mert mire valami használható információt meg tudnánk szerezni belőle, a fél karunkat már egy sereg élőhalott csócsálná. Száz oldalban is elfért volna a lényeg. Tényleg. Szerintem ne olvassátok el.

Hogy miért vontam akkor csak 1,5 csillagot?

1. Mert a borító nagyon bejön.

2. Mert mégis csak zombikról van szó, ők meg a szívem csücskeik.

3. Mert az írásmód, és a fordítás azért kiváló.

4. Mert jó filmet tudtak kihámozni belőle, és a moziért érdemes volt megírni.

5. Mert legalább kiderült, hogy nem nekem való a dokumentarista olvasmány. 

6. Mert mégis csak fröcsög benne a vér. 

Na kb. ennyi. Azért ti ne vegyétek a kezetekbe, felesleges.