Amy Harmon: Arctalan szerelem

Amy Harmon: Arctalan szerelem
Kiadja: Twister Media
Fordította: Marczali Ferenc
Oldalszám: 368

Rendeld meg

Fülszöveg:
Ambrose Young nagyon szép volt- olyan szép, mint a romantikus könyvek borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi... egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből és egy kicsi a szörnyetegből is.

Véleményem:

♥♥♥♥♥

Féltem a könyvtől, nem attól hogy nem tetszene, hanem attól hogy túl nagyok az elvárásaim a sok jó értékelés miatt és nem fogom annyira élvezni. Tévedtem. Amy Harmon csodálatos, szívhez szóló történettel ajándékozott meg minket. Könyvében megmutatja nekünk hogy a csúf külső gyönyörű belsőt takar. A szép emberek is lehetnek belül sekélyesek, vagy éppen erőszakosak, ne ítéljünk meg a látszat alapján senkit.

"...az ember néha egy arcba lesz szerelmes, és nem abba, ami mögötte van."

Egy kisváros életébe kapunk betekintést, ahol Ambrose Young a legszebb középiskolás férfi, ráadásul profi birkózó is, minden lány álma. Ám valójában a lelkét senki nem ismeri igazán. Nem is akarnak tudomást venni róla, hogy a szép külső mögött egy érző, okos ember lapul.

Hatalmas nyomás van rajta, úgy érzi mindenben tökéletesnek kell lennie, és fél attól hogyha elbukik a város csalódni fog benne.

"Valószínűleg a legendák élete sem csak móka és kacagás"

Fern és Bailey unokatestvérek, a fiú gyógyíthatatlan betegségben szenved. Mégis senkit nem ismerek a való életben aki nála optimistább, őszintébb lenne. Szerintem mindenkinek szüksége lenne egy olyat barátra mint ő. Tudta hogy élete nem lesz hosszú, mégis kihasználta minden másodpercét. Nem búslakodással és önsajnálattal töltötte pillanatait, mint sok, amúgy egészséges ember akik eltékozolják az élet értékes pillanatait. 

Ezzel az életstílussal életet, színt vitt mindenki életébe.

"-Egyszerűen tudomásul kell venni. Szembe kell nézni ezzel a szarral!- Bailey most hangosabban beszélt, szinte már kiabált. - El kell fogadni hogy ez van! El kell fogadni, bele kell törődni, dagonyázni kell benne, eggyé kell válni vele!- Bailey felsóhajtott. A káromkodástól egy kicsit megkönnyebbült.

-Eggyé kell válni a szarral? - mosolyodott le halványan Fern.

-Pontosan! Ha erre van szükség, akkor igen."

Ámde Ambrose nem váltja be a tőle elvárt ígéreteket, beáll a hadseregbe 4 barátjával együtt. Most komolyan mekkora bátorságra van szüksége az embernek ahhoz hogy ezt a nemes ámde öngyilkos tettet véghez vigye?

Hazatérésük előtt egy hatalmas tragédia megváltoztatja mindegyikük életét. 

"Meghalni könnyű. Az élet az, ami nehéz."

Fern álma végre valóra válik, Ambrose észreveszi sőt annál több is történik. Közelebb kerülnek egymáshoz, meggyógyítják a másikat, segítenek átvészelni a nehéz perceket.

Ez volt az első könyvem az írónőtől, de biztos hogy nem az utolsó! Többször meg kellett állnom hogy átgondoljam a dolgokat, és valamilyen szinten én is megváltoztam olvasás közben. Bevallom őszintén rengeteget sírtam, de sokat nevettem is.

Szereplők:

Kedvenc idézeteim:

"- Lehet hogy van egy nagyobb cél, egy nagyobb terv, amihez mi csak egészen apró dolgokat tudunk hozzátenni. Mint például azok az ezerdarabos kirakók. Képtelenség egyetlen darabból megmondani, miként fog kinézni az egész kép."

"- Szerintem azt jelenti, hogy nem értünk mindent, és nem is fogunk érteni. Lehet, hogy nem fogunk válaszokat kapni a miértekre. Nem azért mert nem léteznek válaszok, hanem mert nem értenénk meg őket."

"- Gondolj bele. Nincs szomorúság öröm nélkül. Nem érezném Bailey hiányát, ha nem szerettem volna. Csak akkor szűnne meg a fájdalom, ha valaki elvenné tőlem az ő emlékét. Ha választhatnék a fájdalom és aközött, hogy soha nem ismerem meg Bailey-t, biztos, hogy a fájdalmat választanám.(...)"