Stephen King: A holtsáv

Író: Stephen King

Cím: A holtsáv

Kiadás éve: 2002.
Kiadó: Európa 

Terjedelem: 494 oldal

Értékelés: 5/5

(Némi cselekményleírás van a szövegben, pár előzmény a baleset előttről, de a fő cselekményből minden a homályban holtsávban marad! Szóval aki még nem olvasta a könyvet, annak is bátran ajánlom, nem lövöm le a lényeget!)

Másodjára olvastam. Még mindig nehéz véleményezni. Ismét kényes téma. Ahogy a Tóparti kísérteteknél a szellemek jelenléte, itt a léleklátás az amiben kételkedni lehet. A valóságban nagyon szkeptikus vagyok az ilyen embereket illetően. Egyszerűen nem tudom elhinni. Tévében, vagy újságban, esetleg interneten, az ilyen műsorokról azonnal lépek tovább, a cikkeket meg sem nyitom, vagy rögtön be is zárom, mert nem hitelesek.
Mivel alapjában véve a történet, a szereplők, a könyv, hétköznapi emberekről, hétköznapi dolgokról szól, ezért az olvasáshoz is úgy áll hozzá az ember, hogy kap egy reális, valóságnak megfelelő, hihető, hiteles történetet, ami nem egy misztikus, vagy fantasy műfajú írás. Ezeknél, már a fülszöveg elolvasásánál rákészülünk arra, hogy "igen, egy olyan valóságtól elrugaszkodó világba csöppenünk, ahol mindezek megtörténhetnek, és meg is fognak történni, mert nem vonatkoznak rá a valódi életünk fizikai törvényei és más szabályok". De egy, A holtsáv kaliberű könyvnél, nem ilyesmire számítunk. Az első laptól kezdve tudjuk, hogy egy olyan történetbe kezdünk bele, ami akár a valóságban is megtörténhet, hiszen semmi extrém esemény, vagy dolog nincs benne. 

Úgy indul a könyv, hogy kapunk egy kisfiút, aki jég korizás közben elesik, elájul, beüti a fejét. Kicsi még, nem is rémlik neki mi történt, a szülei nem is értesülnek a részletekről, elfelejtődik gyorsan. Valahogy mégis tudjuk, hogy innen indul minden, és lappang benne valami.

Sok évvel később vesszük fel Johnny Smith életének fonalát, 23 éves korában találkozunk vele újra. Fiatal, diplomás tanár, aki jó is a munkájában és élvezi is azt. A magánélete is alakulóban van, végre megismert egy lányt, akit nagyon megszeretett, és - bár kapcsolatuk elején vannak - tudja, hogy ő lesz a jövendőbeli Mrs. Smith. Sarah-val tökéletesen alakulnak a dolgaik, amíg a sors közbe nem szól. Egy jól sikerült este után, ahol Johnny egyébként egy valag pénzt nyer, hihetetlen módon (de azért annyi nem hihetetlen, hogy kételkedni kezdjek a hitelességében), egy vásári szerencsejátékosnál. Sarah közben rosszul lesz, és emiatt a romantikus befejezés helyett, nem hívja meg magához, hanem hazaküldi a fiút, éjszaka, taxival. Végzetére.

Főhősünk autóbalesetet szenved, és 4,5 évnyi kómát kap ahelyett, hogy elinduljanak boldog közös életük rögös útján Sarah-val. A balesetet egyszerűen, tényszerűen írja le, mintha csak mi is az újságból értesülnék a szörnyűségről, de ahogy a szülei reagálnak rá, na azt nem kívánom senkinek. Sokszor elgondolkodtam, hogy amikor egy-egy ilyen jelenetet ír meg King, akkor ezt is a fantáziája mondatja el vele ilyen valóságosan, és hátborzongatóan hihetően, vagy átélte már ugyan ezt, és azért tudja ilyen pontosan, és kiakasztóan leírni az érzéseiket. Remélem az előbbi, és szimplán ilyen zseniálisan tudja magát kifejezni.

Szívből sajnálom a lányt, borzasztó érzés lehet elveszíteni a szerelmed. Én személy szerint, egész biztos diliházba kerülnék, ha a férjemmel valami történne, ez úgy nagyjából ezer százalék. Hogy továbblépjek, és egy másik fickó álljon a helyére? Képtelenül hangzik, ő pótolhatatlan. Sarah szintúgy ilyen gondolatokkal küzd, sorra utasítja el a pasasokat akik megkörnyékezik, ha valamelyikkel vállal is egy randit, azonnal a hasonlóságot keresi, ha pedig megtalálta, fejvesztve menekül. Egy jó ideig emiatt vár, nem keresi más férfi komoly társaságát, de mégis csak fiatal, és az orvosok nem szolgálnak túl sok megnyugtató hírrel, ezért előbb-utóbb bizony beadja a derekát másnak. Férjhez megy, és gyereket szül. Közben őrlődik, bűntudat gyötri, a világot, és mindenkit hibáztat: ez nem igazságos. Elvették tőle a boldogságot, az igazi szerelmét. Természetesen imádja Waltot, a férjét, de titkon mégis csak Johnny az igazi. Csodálom, ahogy képes felülkerekedni a rossz érzésein, és megpróbálni a boldog életet. 

"Vannak dolgok, amelyeket jobb nem látni, és vannak dolgok, amelyeket jobb elveszíteni, mint megtalálni."

A történet ott válik igazán izgalmassá, amikor Johnny felébred a kómából. Nem zökkenőmentes a dolog, ezernyi teszt, rengeteg műtét, sok fizikoterápia vár rá. De a legnehezebb számára mégis az, hogy 27 éves! Az életéből elvesztegetett majdnem 5 évet! Feleslegesen! Ezzel megbirkózni senkinek sem lehet könnyű feladat. Hát még, ha olyan dolgokról értesülsz, hogy az idő érzéked szerint néhány napja történt vásár óta, a szerelmed férjhez ment egy másik pasashoz, és még gyereket is szült neki! Na ez az igazi arcon csapás. Szörnyen éri magát, depressziós, belesüpped az önsajnálatba. Aztán egy napon, furcsa dolog történik. Az orvosa hozzáér, és ő hirtelen tudja, hogy az halottnak hiszi az anyját, hogy a háborúban elszakadtak egymástól, de Johnny közli vele, hogy ez és ez a neve, és itt és itt él. Nem halott. Aztán egyre több ilyen megmagyarázhatatlan sugallata van, tárgyak vagy emberek érintésétől, villámcsapás-szerűen jön a tudás.

Normális esetben, én itt kezdem el forgatni a szemem, és az "aha persze" megnyilvánulások között, óvatosan félreteszem a könyvet, hogy "emésszem" az olvasottakat. Mivel Johnny szemszögéből érzékeljük az "érintés" következményeit, esélyünk sincs, hogy kételkedhessünk a hitelességében. A mi szemünkben egyértelműen bizonyított, hogy nem csaló, hanem tényleg megvan a léleklátó képessége. Az, hogy a könyvet végül nem tettem le (évekkel később, másodszorra sem), azt bizonyítja, hogy King, olyan meggyőzően és átérezhetően írja le, hogy mit érez közben mindkét fél, hogy nem tudjuk nem elhinni. Egyszerűen nincs választásunk. Mi is érzékeljük a rezgéseket, azt a kis feszültséget ami keletkezik ilyenkor, Johnny átszellemült arcát, ahogy valaki mássá válik hirtelen, és ahogy szinte önkívületi állapotban közli a tényeket. 

"Mind azt tesszük, amit tehetünk, be kell érni vele… és ha nem érjük be, akkor is azt kell tenni. Semmi soha nem vész el. Semmi, amit meg ne lehetne találni."

Ez vajon áldás, vagy átok? Küldetése van? Igen. Méghozzá valami borzasztó és nagy küldetése. Nem véletlenül kapta a képességét, és nem zárkózhat el a világ elől. Erre lassan, nagyon lassan ébred rá. A kérdés, hogy vajon nincs-e még késő? Meg tudja akadályozni, hogy szörnyűség történjen? Minden kérdésre választ kapunk, kimerítő, kielégítő, izgalmas, és egy cseppet sem hihetetlen regény képében. Unatkozni biztos, hogy nem fogunk! A végjáték ismét üt. King kiütéssel győz. Mint mindig.